Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró
1864. június 16. (Kassa, Szlovákia) — 1930. április 18. (Kassa, Szlovákia)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Az erdőben

A lába nyomába
Időtlen időktől.
Hiába, hiába.
Tavaszi mezőkön,
Őszi erdők felett
Csak suhant. Az élet.

Tovább...

Holnap

Nem érzem nyomorát a mának,
Szó nélkül szenvedem...
Nem fáraszt, de uj harcra biztat
E néma küzdelem...

Tovább...

Költő volt...

Szive: a dal világa,
Szeme: az álmoké,
Minden fájdalma: egyé,
A jósága: soké.

Tovább...

Mesék

Szerettem mindig a meséket,
Nagy tettek, ősidők csodáit,
Hol megharcolni a pokollal
Királykisasszony csókja csábit.

Tovább...

10

Áldozom a napnak

Az álmok mese fátyolát,
Hajnal, ne gyürd le róla.
Legyen, a csendnek szárnyain
Övé, a legszebb óra.

Tovább...

10

Maradj velem

Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem titkos szavait.
Szeretem őt, mert enyhit, megvigasztal
És lemondani megtanit.

Tovább...

10

Egy éjszakán

Olvadt aranyban fürdő hegytetők,
Nagy, zöldszemü rétek,
Virágok, vágyak, maguk-kelletők:
Az ősz jön elétek.

Tovább...

Tüzek

Végtelen mezőkön
Vérpiros virágok,
Mámoros kelyhükben
Ringatózó lányok,
Mint apró harangok
Szivedbe zenélnek:
Áldozó zsoltárát
Az élet zenének.

Tovább...

Mesélgetek az erdőmnek

Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még pompája drága dísznek.
Mezitlen állsz, mint szűz menyasszony,
- Kit holnap esküvőre visznek.

Tovább...

Hajnal

Csend.
Ág se rezzen, dal se száll.
Az áhitat szent némasága
Mint harmat hull le a világra;
Mind, mind az áldott napra vár.

Tovább...

Száll a madár

Alig egy nesz a fák között,
A hegy felől csak egy sugár.
Ha szól az első életriadó:
Nem marad nyugton a madár.

Tovább...

Ifjak köszöntelek

Időt igérő, duzzadó gerezdek,
Nap-váró fürtök, álmodó hegyen.
Szűz nóta csendül kristály-poharamban
Várom, hogy őszre bő szüret legyen.

Tovább...

A csend

Ha, délelőtt...
Friss szagu butorok
Vélt tettre-készség, mesevágyak.
Várt akarat, könnyen pergő dolog.
Célok, tervek, új élet-ágyak.

Tovább...

Keltsétek életre

Mi mind ott voltunk: sorsos testvérek,
Mikor a vér- és könnytengeren keresztűl
A halott kedvet hozta a hajó:
Megölték, ahogy az élet igéit
Hirdette, vidáman és félelem nélkül:
És eltemették. Évek, emberek, szörnyüségek.

Tovább...

Pünkösdkor halt meg...

Vedd szárnyaidra mesemondó szellő
A május minden ékességeit:
A fényt, a dalt, az áldást és a csendet,
S ahová küldlek, oda, oda vidd.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom