Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró
1864. június 16. (Kassa, Szlovákia) — 1930. április 18. (Kassa, Szlovákia)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Augusztus

Arannyal szegve felhők álom-tornya.
És benne, mintha harang szava szólna.
Kárpáti szél, amely fölötte jár:
Hervad a nyár.

Tovább...

Köd előttem, köd mögöttem

Hét mértföldet lépő csizmák,
Csillag-porban porladoznak,
Taposói jónak-rossznak,
Hegyet-halmot már nem birnak.

Tovább...

Ha kél a hold...

Ezüst ujjával bekopog.
Zenélnek bámész ablakok.
Megáll a fázós tölgy felett,
Halkan beszól:
"Nincs dal, sóhaj, vagy üzenet?"...

Tovább...

Az én hajóm...

A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hivott a tenger, szava egyszerü.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.

Tovább...

Amikor az orgonafák...

Amikor az orgonafák
Szerelemről csak neked mesélnek,
Odateszem kincses-ládám
Szíved elé játékos cserének.

Tovább...

Virrasztok

Ezüst-palástos éjszaka,
Ahol megbúvik lárma, csend.
S a szoba békés asztalán
Poharak vidám dala cseng.

Tovább...

Felhők

Búcsuzik a nap. Aranysugarak,
Mint forró kézszoritás, siklanak.

Tovább...

Még visszanézek

Még visszanézek a kacagó völgybe,
Ahol az Élet vigan ünnepel.
Lent rózsák nyílnak, dalos ajku rózsák
A hegytető int, nekem menni kell.

Tovább...

Ismeretlen partok

A virágos partok egyre maradoznak.
Rohanó hajómat titkos erő vonja.
Szürkébb lesz az égbolt, csendesebb az erdő,
Mintha hűsre válnék vérem vágya, szomja.

Tovább...

Öreg estén szálló bánat

Ne integess, vén cimbalmos,
Te se bírod, vége.
Elfakult már mindkettőnknek
Régi legénysége.

Tovább...

A minden vágya

Koldusai a Legalábbnak,
Kiket rugdosnak, megaláznak.
Morzsákra éhes béna-gyávák,
A Legalábbot, azt imádják.

Tovább...

Apró kezed alszik

Mint liliom szirma,
Az illatos párnán, -
Apró kezed alszik
Pedig szavát várnám...

Tovább...

Magam vagyok

Azok a fehér, jéghideg hegyek
Didergő fák, a sápadt csillagok,
Egy sóhajtással sem felelnek s én
Magam vagyok.

Tovább...

Két boldog ember

Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzugás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.

Tovább...

A hold sarlója

A hold sarlóján mulnak el
Nem-teljesült napok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom