Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 134 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. november 12.

Megosztás

Címkék

Sárosi Árpád

Csokonai

Lázas feje a tenyerébe roskad,
Vonaglik már az eszmék forradalma.
A piramis árnyékot ont körülte:
Nagy tervek, álmok papiros sirhalma.

Elüzi, hajtja célos nyugtalanság...
Csak megszelidül bús szülője könnyén,
Hát megmarad a korcsok városában,
Bár fojtogatja a hináros örvény.

Szebb itt meghalni nádfödél csendjében,
A szemfedőt a jóság itten szőjje...
A Mecenások palotája fényes,
De durva kő és hideg a lépcsője.

Szük börtönéből végtelenség hívja,
Beszél a lelke jövő századokkal:
Ássátok fel a sirom. Nektek írok.
Jövök vigasznak egyszer, uj dalokkal.

Ez egy szó izzik meggyűrött papírján:
Reményi E szivén megtört gondolat.
Több semmi, semmi. S a gyötrő éjszakából
Derű s a hajnal jön meg ez alatt.

Ragadja lelkét szin, zsibongó érzés,
Siess poéta. A perc lepereg.
S az udvaron pimaszul beleszólnak
A porba szántó, lármás verebek.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom