Sárosi Árpád

Felhők

Búcsuzik a nap. Aranysugarak,
Mint forró kézszoritás, siklanak.
A tetők fölött éji hatalom,
Gonoszság virraszt bomló falakon.
Felhők szeszélye fent játékot űz:
Holt várak ormára holdakat tűz.
Haragos tenger, szörnyü vizió:
Egymást tiporja a sok ködhajó.
Uj csodák születnek: álomasszonyok.
Mindegyik véres paripán robog.
Tűzmezők lángján vert emberszivek.
Sorshidak ívén a Kétség piheg.
Felhők szeszélye, ez a te képed:
Élet.