Sárosi Árpád

Sárosi Árpád rövid versei

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró
1864. június 16. (Kassa, Szlovákia) — 1930. április 18. (Kassa, Szlovákia)

Szerző figyelése

A hold sarlója

A hold sarlóján mulnak el
Nem-teljesült napok.

Tovább...

Májusi éj

Minden tavasznak, örök létnek
Zengő tüzei: csillagok.

Tovább...

November

Titkos jelek az ablakon,
Felhőlovag vágtat vakon.

Tovább...

Ősz

Sóhajos, álmos délutánok,
Halott, fekete éjszakák, -
Elbágyadt, meddő esőcseppek,
Koldus, didergő puszta fák,
Férges gyümölcs és tünt remények...

Tovább...

Nyári éj...

Emlékszel-e?
A csillagok zenéje harsogott.

Tovább...

Amikor az orgonafák...

Amikor az orgonafák
Szerelemről csak neked mesélnek,
Odateszem kincses-ládám
Szíved elé játékos cserének.

Tovább...

Fekete madaram...

Szárnyaszegett madár
Az én bubánatom.
Néha ugy elmenne,
Néha ugy elszállna,
De nem birja messze
Nagy, fekete szárnya.

Tovább...

Szabad voltam...

Szabad voltam, mint erdők viharja.
Bátor voltam, mint kemény acél.

Tovább...

Üdvöm

Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived volna,
Egész világ rózsakertje
Mi rólunk dalolna...

Tovább...

Csoda

Szivemben: angyalok kara.
Dalol, a szerelem dala.
Sokáig vártam e csodát,
Egy élten át...

Tovább...

Eltüntél, mint a szép nyár...

A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.

Tovább...