Sárosi Árpád

Az erdőben

A lába nyomába
Időtlen időktől.
Hiába, hiába.
Tavaszi mezőkön,
Őszi erdők felett
Csak suhant. Az élet.
- Rám találsz, meglehet.
Ősidők igéje,
Vágyak csipke bokra.
Megsirattál erdő,
Mint az anyám szokta.

Velem van. Az élet.
Uttalan utakon
Bús nyaramba tévedt.
Az én bús nyaramba,
Az ő tavaszával...
Suhanunk, suhanunk
Örvényeken átal.
Az erdő békéje
Jóság minden bokra:
Megáldanak minket,
Ahogy anyánk szokta.