Az elmúlt egy hónap új versei
Minek is van a sziv, s a szivben szerelem...
Mindig csak kín s panasz, gyönyörű ajkadon,
Téged még mostan is a multak átka nyom,
Szeretsz, s mért, nem tudod, - az érzés oktalan -
Lelkednek mostan is mindig csak multja van.
A kereszten, mit elől vittek,
Fehér, nagy fátyol lobogott,
Mintha csak az ő tiszta lelke,
Az repkedett, szállt volna ott.
Hogy a virágok elhervadnak,
S lehullnak a fák galyjai...
Ne félj, ne félj, a mi szerelmünk,
Az örökké fog tartani.
Nyári hőség megsárgítja
A borostyán-levelet,
Elhervasztja a búbánat
E parányi éltemet.
Isten veled! mondám utánad én
S szemembe könnyek jöttenek,
Isten veled! győzz harcznak idején,
Dicsők s nagyok a győztesek.
Szeretni kell, ez lelkünk óhaja,
Ki nem szeret, nem boldog az soha,
Ez édes tűznek óh engedni kell,
Mit kebelünkben szép szem gyujta fel:
Koldus tanyáján, úri lakhelyen
Mi mindent éltet, az a szerelem.
Istenem, istenem,
Mikor huszár voltam,
Honvéd-huszár voltam,
Fiatal koromban.
A parkba mindennap lenéztem:
A május járt lent. Oly csudás!
A parkban húsz májusfa állott,
Mind halvány menyasszonyruhás.