Az elmúlt egy hónap új versei
Sötéten bámul szemed a könyvre,
Kelletlen mormolsz halk szavakat, -
Tavaszt napfény szabadba szólít,
Fecskepár cseveg az ablak alatt.
Álomra hajtod nemsokára
Nemes fa ismét bús fejed,
Borongó égbolt sirva gyászol
Haldokló, néma táj felett:
Beljebb vonul erdő s mezőről
A varjak éhes serege,
Dúlt fészkin a kis szárnyasoknak
Zordon szelek bús dalt zokognak...
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedvesem homlokát ne illesd csókkal!
Akár mint hízeleg susogó ajkad,
Hasztalan keresed leánykám szerelmét,
Csak engem szeret ő, csak reám hallgat!
Leégtek a gyertyák
A bálteremben.
Hajnalodik már,
Felkelő napról
Éj fátyola lebben,
Rózsaszin álmok
Fakóvá lapúlnak
Fáradt fejekben...
Kis királykisasszony
Mind befogja szépen
Négy fényes páváját,
Kocsikázni mégyen.
Királylányok holdvilágnál
Mennek szépen,
Mindegyiknek liliom van
A kezében.
Egv-két napig vagy még közöttünk,
Egy-két rövid napig csupán,
Egy-két napot ha tűnni látunk,
Virágtalan fa lesz családunk,
Nem lesz körünkben már leány.
Sírok között bolyongva, megcsap
Az elmúlás lehellete,
Úgy érezem: én se vagyok több,
Mint a fa hulló levele!
Ahogy én egyik szememmel látom:
De nem esnék meg a szép világon
Sok szomorú és csúf dolog —
Ha nem volnának itt csupa vágyból,
Hiuságból és csapodárságból
Alkotott — démonasszonyok.
Zöld hegysor alján, zöld hantu sirban
Hat drága megtört szív porladoz;
Virágot rája csak a tavasznak
Bimbófakasztó szellője hoz.
A tagadás mit se használ,
Itt is, ott is előbukkan
Fejemen a fehér hajszál.
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan egy lányka haladt,
Szive forrongó érzéssel tele,
Bűbájos álom incseleg vele;
- S a tó felől egy fiú jött s köszönt:
"Ha megengedi, elkísérem Önt?..."
És ment a lány a fiú oldalán,
És csattogott a csalogány...
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla suttogással csak a hab beszél...
S én a néma csöndben egyedül tünődöm,
A hold ablakomra rezgő fényénél.
Beszélhet tőlem bárki, bármit,
Már én csak arra hallgatok,
A mit szivem mond, - s el nem ámít,
Jóakaróim, ajkatok.
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó lidércztüze lobog
És lelke mélyiből reszketve szállnak
Vágyban szülemlett meddő sóhajok.