Az elmúlt egy hónap új versei
Itt játszottam, emlékezem,
Itt ezen a homokon;
Itt jártam én iskolába,
Itt nőttem fel egykoron.
A nagy világ lánya vagy te,
Én egyszerü félénk fiu,
A te sorsod vidám, fényes,
Az enyim meg oly szomorú.
Nosza, kedves olvasóm,
Vékony avagy vastag,
Remélem, a levelet
Te is elolvastad?
Szent Margit hídján bandukoltam egyszer,
Fölgyűrt gallérral, szembe a vad szelekkel.
Te kedves udvar, meghitt, régi termek,
Te ötvenéves drága iskola,
Ma minden régi híved újra gyermek,
S köszönt, mint kisdiákok friss sora,
Ma összegyűlünk e szelíd szigetre,
Melynek vihar nem ronthatja falát,
Ma összebújunk szépen a szivedre,
Mint anya szívére a kis család.
Tudom, hogy e ház népe közt kisírtan
Kezet kulcsolnak elhunyt emberért;
E dalt halottjelentő lapra írtam,
A gyászbetük között épen kifért.
Testvéreim, megzeng a légbehangzó,
Napfényrezgésen nyargaló harangszó,
Melytől szelíden megrezdül a bús lét:
Ding-dong, örvendjetek, mert itt a Húsvét.
Minek születtél, drága kisleányom,
szegény kis gőgicsélő áldozat?
Nincs sehol a pohár,
Melylyel szomjam oltsam,
Nincs sehol a párna,
Hova fejem hajtsam.
Ne süsd le szép szemed,
Ha már másé vagy is -
Nézz reám még egyszer
Hogyha nem szabad is.
Hej, galambom korcsmárosné gyöngyvirág,
Kóstoltassa meg csak vélem a borát,
Most kerestem föl először én magát,
Szoktatóban a javából adjon hát!
Lelkem-adta gyöngy-leánya,
Halld meg búcsú-szózatom:
El kell válnom, tán örökre,
Tőled kedves angyalom.