Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 900 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. május 11.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Sárosi Árpád

Az erdőben

Összecsókolgatom, meg-meg ölelgetem,
Szeretem a fákat.
Örömmel fogadják, suttogva altatják,
Aki bús, ki fáradt.

Ez itt, csendesíti lázadó lelkemet,
Az ott, dalra biztat.
Ez meg, elfödöz, ha csókkal csillapitjuk
Szomjas ajkainkat.

Keresek valakit. Lába nyomát nézem.
És meg is találom.
Ugy suhant az erdőn, a virágos uton
Mint tavaszi álom.

Egyedül járt erre? Szóljatok ti tölgyek!
Vagy valaki mással?
Kinek vére forróbb, ki erősebb nálam,
Ki győz uj varázzsal...

Miért titkolództok! Nem egyedül járt itt?
De a fák nem szólnak.
Rám hajolnak búsan, s lábai nyomára
Virágokat szórnak.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ