Versek az életről

Ady Endre

A nagy Hid

Nagy Hídnak szép, támos hajói,
Ti, Életen ringva átvivők,
Ma nektek fogok gyónva gyónni,
Tegnapi és mai nők
És talán holnapiak.

Tovább...

Ady Endre

Vörös szekér a tengeren

A tenger, ez a sápadt részeg,
Ezüstlávát ivott.
Reszket a Föld. Bús ragyogásban
Várunk valamit s szörnyű lázban.
A pálmás part inog,
Vadkaktuszok összehajolnak,
Sírnak a jázminok.

Tovább...

00

Ady Endre

Nagy szárazság idején

Megfogyott az Ég esője,
Mint a régi magyar virtus
S olyan száraz a világ,
Hogy nem olthat már ezen
Még ezer akónyi bús vér.

Tovább...

00

Ady Endre

A véres zavarok

Jók ezek a véres zavarok,
Szépek és megbolonditók:
Ha akarom, élek
S ha akarom: meghalok,
Jók ezek a véres zavarok.

Tovább...

00

Kis János

Emberi élet kertje

Hogy fösvény némelly tettében
A természet, megismerem,
Mert az életnek kertjében
Csak ötféle virág terem:
Szelíd búzavirágokat
Ád a dadogó kisdednek:
Ártatlan liliomokat
A gyermeki kezek szednek.

Tovább...

Sárközi György

Hánykolódás

Meggyóntam minden bűnömet,
elmondtam, miről más szólni átall,
vágyaim és félelmeim
piacra vittem taligával.

Tovább...

00

Ábrányi Emil

Örök haladás

Nem vagyok több széthulló anyagnál,
Az enyészet durván rám tipor;
Elmúlok, ha napjaim lejárnak
S lesz belőlem egy maroknyi por.

Tovább...

Hajós Izsó

Avar

Panasz sír dalomban:
Boldog alig voltam.

Tovább...

00

Babits Mihály

San Giorgio Maggiore

Keresztes, hófalú tornácba fordulék be,
a nyájas szerzetes vezette az utat
a toronyhoz, amely büszkén szökell a légbe
s Velence ujjaként az ég felé mutat.

Tovább...

00

Ady Endre

A "nem tudom"

Ím, itt van a hónyom alján
Orosz, francia, rác és talján
S itt van az életem balján
Minden tévedésem.

Tovább...

00

Fenyő László

Jegyzetek a csendről: Eszmélet

Hogy egyszer semmiről se tudjak!
Mint árny sejlik a tejüvegen át:
a halálnál egy madárpihegéssel...

Tovább...

00

Zsolt Béla

Emberi üzenet

Hát nem vagyok ősrengeteg,
Világerő, új értelem,
Érzem a véges életet
És az időt, mely végtelen.

Tovább...

Tóth Árpád

Esti vizió

Boldog isten! hát mindig így lesz már most?
Magamat én, szegény, elengedem,
S mint züllött küllők rívó tengelyen,
Átfordulnak a régi és a sáros
Búbánatok szédülő lelkemen
Monoton körforgással, újra, újra...

Tovább...

00

Ligeti Ernő

Vers a valóság kerülgetéséről

Szédülten verset költeni,
búbánatot felkölteni,
látni, mennyi rossz van -
Inkább aludni hosszan.

Tovább...

00

Fejes István

Ne járj...

Ne járj, ne járj, gyönge ember,
Egyedűl a rengetegben,
Vihar és csend, mindakettő,
Benne olyan megdöbbentő.

Tovább...

00