Versek az életről

Zsigmond Ede

Aki vak

Aki vak, nyissa ki szemét,
a süket is halljon zenét,
kiáltozzon égre a néma,
táncoljon, lengesse kezét
végre a béna,
legyen az itt, ami nem volt,
tápászkodjék a hideg holt...

Tovább...

00

Ligeti Ernő

Mit is akar a hangya?

Szívem, mit mondjak néked el,
hogy tűnnek hosszú évek el,
hogy másnak kéne lenni
s nem lesz belőlem semmi.

Tovább...

00

Turcsányi Elek

Fekete vonat

A reménytelenség fokán,
A végtelen nagy ég alatt,
Az összetört szivek jogán
Tilos vágányokon szalad;
Sehol nyugalmat nem talál,
Kattog, nyerít, üvölt, ugat,
- Meghalni rajta rút halál! -
A tébolyult életvonat.

Tovább...

Turcsányi Elek

Amikről nem fogok tudni

Ó, szinek, bohókás, játékos szinek,
Ó, vonalak, karcsúk és szétfutók,
Ó, város, melyet nem látok soha
S cirádák ódon háztetőkön...

Tovább...

00

Jászay-Horváth Elemér

Beszélgetés az életről

Szivem titkos bensejében,
Ahová szem már nem lát el,
Ül egy vén jezsujta páter
Talpig omló feketében
S én beszélgetek vele...

Tovább...

Ölvedi László

A régi glória

Azt mondod: kevély homlokomról
Lekopott a régi glória...
Én fontam azt, mert bennem élt
Az álomkirály szunnyadó fia.

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

Mostani szép vers, és fellengős

Ingadozásnélkűllévőségednekörűlő...

Tovább...

00

Kemény Simon

Dúdolgatok magamba...

Meleg volt izzadtam,
Télfagy volt vacogtam,
Magam sose szántam
Panaszt nem nyafogtam.

Tovább...

Harsányi Kálmán

A geyzir

Mikor hegyekké nőtt már a hiába
Marasztalt álmok hulló hímpora,
Holdfényből egy kis opál-pocsolya
Csillog föl lelkem porsivatagában.

Tovább...

00

Ölvedi László

Magamhoz

Felelned kéne annyi sokra.
Szelíd hitek homok ösvenyén
Merre forduljak, balra, jobbra?
Felelned kéne annyi sokra...

Tovább...

Kosztolányi Dezső

Szeptemberi áhítat

Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.

Tovább...

Vörösmarty Mihály

Klára Visegrádon

Tündérkert övezé a hajdan büszke Magaskőt,
Gyér bokor ül szomorún mostani romja körűl:
Oly vala s ilyenné lett a szűz párta, midőn az...

Tovább...

00

Bányai Kornél

Ének az ember szemeiről

Örökké kutatója, lázas gyűjtője vagyok az emberi szemeknek!
Örökké nézem, bámulom ezeket a húsból kiütköző kutakat!
Merész mozdulatok, szelíd nyugalmak, szomorúságok,
jövőt igérő szerelmek, bánatok és örömök,
az emberbe sűrített állatok, növények, anyagok,
éhségek, betegségek, kívánságok, fájdalmak
világítanak felém ezekből a nedves nyílásokból!

Tovább...

Ady Endre

Megint nagy vizekre

Be szikkadt szájjal mosolygok megint,
Száraz bölcseség vén aszálya bennem:
El kell már megint nagy vizekre mennem.

Tovább...

10

Harsányi Kálmán

Az örvös

Övemben minden szerszám, ami kell,
A drágakő is markomban ragyog.
A titkos perc már itt van, rám lehell,
S ezüströgök, nyers aranydarabok
Pattogzanak ki ujjaim hegyén.

Tovább...

00

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom