Versek a természetről

Havas István

Hallga, tél csendje...

Haliga, tél csendje nevet a Iákon,
Hallga, hó zenél a bütykös átfon!
Jókedvű pillék csattogva szállnak,
Nincs végehossza a muzsikának.

Tovább...

00

Czóbel Minka

Egy talányról

Megmozdúl a föld, nő az élet!
A világ uj tavaszra éled,
Szétfoszlik a hólepte álom
Mindent befénylő napsugáron.

Tovább...

Reményik Sándor

Égi változatok

Előbb fekete viharfelleg,
Mennykövek méhe.

Tovább...

10

Sáfáry László

Tavasz

A tavasz ideérkezett,
átkelt hegyeken és völgyeken,
lehelletével felgyújtotta a férfiakat
és átkelt százezer asszony testén.

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

Az őszről

Eltűnt a Nyárnak hévséges színe előlünk,
Jól tévő jelei kár, hogy enyészni tudók.

Tovább...

00

Reményik Sándor

A tenger álmai

Tenger, tenger, hát ilyen is tudsz lenni:
Ily halottcsendes, halotthalavány?
Utolsó szentség fényes kenete,
Örök olaja csöppent rád talán?

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

A tavaszról

Borzasztó télnek hidege már hátra nyomulván
A Tavaszi kikelet jőve előre viszont.

Tovább...

00

Gyóni Géza

Virág-imádság

Most süss reám, erőfakasztó csillag.
Virágfejem most bujt ki s feléd bókol.
Ha nem segitsz, a férgek elszáritnak.
Most, most itass meg sugáritalodból.

Tovább...

00

Reményik Sándor

Darvak

Nem volt vezér-daru.
Valahogy mégis csak összeverődtek.

Tovább...

00

Jékey Aladár

A műhelyben

A Múzsa jön. Enyelgve súgja:
Jövel szent berkeimbe, várlak.
Repülnék s ez a durva gép, ah!
Legyötri lelkemről a szárnyat.

Tovább...

Reményik Sándor

Hangverseny

Lent a patak zúg. -
De most jő a szél -
És elkezdi a fenyves idefenn.
Ifjú cserjék vad sörénye lobog
És az öreg fenyők
Inognak méltóságosan.
Azután semmi hang.

Tovább...

00

Ady Endre

Sárban veszett hó

Fehér hópelyhek, pici melódiák,
Gazdátlan álmok, fagyott angyal-szárnyak,
Jöjjetek, szálljatok, segítsetek
A sárnak.

Tovább...

00

Sáfáry László

Rejtett ösvény

A fű gyengén kétfelé csapzott,
rejtett ösvény húzódik itt.

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

A nyárról

Az Tavaszi napokat nyár szokta nyomba követni,
Mely az éhségnek hív elüzője leve.

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

Vizgyógy

A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál;
Gát, de merészeknek pálya világokon át.

Tovább...

00
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ