Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró
1864. június 16. (Kassa, Szlovákia) — 1930. április 18. (Kassa, Szlovákia)

Szerző figyelése

A muzsik fia

Kinek adózol föld, te anyaföld?
Kinek teremsz, kinek, ha nem nekünk?
Akkor ölelsz, ha éhség kinja öl,
Akkor szeretsz, ha eltemetkezünk.

Tovább...

Tüzek

Végtelen mezőkön
Vérpiros virágok,
Mámoros kelyhükben
Ringatózó lányok,
Mint apró harangok
Szivedbe zenélnek:
Áldozó zsoltárát
Az élet zenének.

Tovább...

Vaksággal vertél meg...

Vaksággal vertél meg, én jó Uram.
Nem látom csillagát az éjszakának,
Mely befedezné békés jászolát,
Kit tenger népek megváltásra várnak.

Tovább...

00

Pünkösd

Az ifjuság: a duspazarló reggel,
Pogány oltárán tüzet tékozol.
Könnyelműn bánik az isteni keggyel,
Egész világé ez a tüzbokor.

Tovább...

00

Egy éjszakán

Olvadt aranyban fürdő hegytetők,
Nagy, zöldszemü rétek,
Virágok, vágyak, maguk-kelletők:
Az ősz jön elétek.

Tovább...

Mint szárnya-szegett...

Az élet árja forr-zúg körültem,
Uj tüzek szűzi lángja hevit.
Uj dalok érce csendül csodásan,
Uj vér fesziti a föld ereit.

Tovább...

Maradj velem

Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem titkos szavait.
Szeretem őt, mert enyhit, megvigasztal
És lemondani megtanit.

Tovább...

00

Ovidius tükröt ajándékoz Meának

Csekély ajándék, érzem, megveted.
Ovid nem adhat drága gyöngyöket,
Méltót, a legszebb női nyakra,
Fogadd e tükröt. Párkák mühelyébül,
Örömből, könyből, igazságból készül
És hüség minden kis darabja.

Tovább...

00

Áldozom a napnak

Az álmok mese fátyolát,
Hajnal, ne gyürd le róla.
Legyen, a csendnek szárnyain
Övé, a legszebb óra.

Tovább...

00

Mesék

Szerettem mindig a meséket,
Nagy tettek, ősidők csodáit,
Hol megharcolni a pokollal
Királykisasszony csókja csábit.

Tovább...

00

Aki jöttél...

A gazdagságot sohasem dicsértem:
Kincsén kuporgó rab és szolga.
Jártam a völgyek arany özönében,
Csönd-asszonnyal a szüz biborba'.

Tovább...

00

Tavasz elébe

Ez az ős föld szava!
Fülembe dobban dajkáló meséje,
Mintha anyám galamb-szive mesélne,
Bölcsőm felett, rég-valaha.

Tovább...

00

Szüret

A hegytetőkön táncos tüzek égnek.
Lent mámor, ének, hangos dáridó.
Rubin pohár kezében a vendégnek,
Arany teritőn minden, ami jó.

Tovább...

Hazug vagy nyár

Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod, illatod.
Elnémitod a lázadó nyomort is.
És megcsalod.

Tovább...

Költő volt...

Szive: a dal világa,
Szeme: az álmoké,
Minden fájdalma: egyé,
A jósága: soké.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.