Versek a szenvedésről

Kapcsolódó címke:halálvágy| panasz

Tóth Kálmán

Ne irigyeld

Ne irigyeld, ha a világ előtt
Fejét büszkén fenn hordja valaki;
E büszke fő a fáknak árnyi közt
Szomorúan fog majd lehajlani.

Tovább...

00

Tóth Árpád

Az utcán most...

Az utcán most sötétség állóvize áll, sötét
Tenger dagad az égig, s fent a tiszta csillagok
Arany sajkája úszik, boldogan: ott, ott lehet az igazi világ.

Tovább...

00

Tóth Árpád

Őszi vihar

Néha tudatom mélyein
Vadul fellobban a homály,
Mint a villámok kénköves
Fényében egy fekete táj.

Tovább...

00

Harsányi Zsolt

A lebegő szív

Én, amikor még meg sem lettem,
Hontalannak elvégeztettem.

Tovább...

00

Gáspár Kornél

Sötét órák

Szemem behúnyom lázas nap után;
Óh jőjj álmatlan álom, nyugalom!...
De lelkem megtelik rejtelmes szóval:
Látatlanul hozzám oson
Száz árnyalak, vágy, szunnyadó dal.

Tovább...

10

Fülöp Áron

Felragyog...

Felragyog az esti csillag szelid fényben,
Kedves ragyogását elmerengve nézem.
Szende sugarain lelkem buzgó vágya
Menny felé siet, a csillagok honába.

Tovább...

10

Ignotus Hugó

Neki

Ne nézze senki, hogy s mit szenvedek,
Nem kirakatnak vagyok én beteg -
Megverhet a sors, de le sose ver,
Pofonvághatnám, aki szánni mer!

Tovább...

10

Somlyó Zoltán

Őrtornya bánatomnak

Az uccán méla köd. Hűvös vizekre estem
e szörnyű estben.

Tovább...

00

Szalay Fruzina

Guy de Maupassant

Nem a tenger apadt el, kék vizében
Az ég ragyog még, úgy, mint egykoron,
A nap sugára - úgy mint egykor éppen -
Halmot, völgyet aranyzománcba von,
Mint amidőn még lelke ifjan égett,
Lángész csillámlott büszke homlokán:
Fény hinti be a kéklő messzeséget,
Minden derűs, ő változott csupán!

Tovább...

Tóth Kálmán

Az elcsüggedt

Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.

Tovább...

Ürmösi Károlyné

Aggodalomban

Oh simogasd meg gyötrött lelkemet,
Mikor epedve száll, sóvárg Feléd.

Tovább...

Lauka Gusztáv

Egy lány felett

Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly halovány,
Mint egy hervadt virág.

Tovább...

00

Jászay-Horváth Elemér

Lelkek börtöne

Börtönbe zárták büszke lelkemet,
Erőtlen lelkek roppant börtönébe.
Alföldi por, rút szürkeség temet
S a némaság borúl fejem fölébe.

Tovább...

00

Berde Mária

Tükör előtt

Mily mély a seb, nem mondtam én soha.
Panasztalan hullt ifjú, drága vérem,
Fonnyadt le testem forró bársonya.
Hervadva jártam kísértet-fehéren.

Tovább...

00

P. Jánossy Béla

Üzenet a Sorsnak

Én éhezek, én szenvedek,
Hátamon vércsíkok árkai,
S torz arcomon ólom-idők, -
S tiéd a jólét, az erő,
A hatalom, - tiéd a gőg!

Tovább...

00