Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 36 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. június 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sárosi Árpád

Kolostorban

Csak hárman voltunk. Ketten ők, a szentek,
A bünök fia én, a harmadik,
Pajkos-vidáman szók, poharak csengtek
A ránk simuló lilás hajnalig.

A füst felhozott, benne angyal arcok,
És ugy kacagtak a kis démonok.
Titkos emlékek, könnyes-édes harcok...
- Tempi passati! Nem komoly dolog.

És eloszlottunk. Cellámba kisértek.
Sikoltó zárak, siró kőfalak,
Ők csupa fény, én csupa bün és vétek,
Felettük álom, rajtam szent harag.

Oh jaj, szivembe döfött holt kezével
Ki itt parancsol: aszott Kripta-rém,
Vérem akarja, pezsgő életével,
Én kellek neki, bünös én, csak én.

Lehullok mint cédrus a viharban,
A feszületre szédül homlokom...
ő megbocsát és nem fedd, hogy magamban
Az élet vágyát, vágyva hordozom.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom