Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még pompája drága dísznek.
Mezitlen állsz, mint szűz menyasszony,
- Kit holnap esküvőre visznek.
És öltöztetnek. Homlokodra
Az ifju hajnal tüze omlik.
Titkos hatalmak öltöztetnek,
A harmat-rejtő csipkefodrig.
Mig rád adják sok ékességed,
Kebledben kéjes sóhaj rezdűl.
Sietnek-jönnek hódolóid,
Csodás hegyen-tájon keresztül.
Vágyát befojtva halk zenével
Áldoz a forrás lábaidnál.
A fuvalom, az ág hegyén már
Himnuszba kezdő pintyet himbál.
Igy vársz reá. A Valakidre.
A buja csókra, bűvös nászra
És nem marasztalsz. Állsz remegve,
Az álombeli Másra várva.
Igy várom én is őt. Mióta!
Kit soha-soha nem ismertem.
Akit keresni elindultam
Sziv-mámoros tavaszi kedvben.
Esztendők, utak végit járom,
De Valakimre nem akadtam.
Kacagó árnyak kergetőznek
A rám boruló alkonyatban.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!