Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 25 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. augusztus 9.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sárosi Árpád

A titkok keze

Jajjal kihimzett kárpitját az égnek,
Amely mögött a halál titka rezzen:
Egy kéz kibontja
És ráterül a viaskodó őszre.
A fák remegve bujnak össze: vége!
A kéz csak egyre nő
És ujjain emésztő tüzek égnek.
Viharok zúgnak odvas tenyeréből
Mind áldozatja pokoli kedvének;
Sir, jajgat minden,
Ha simogat az acélizmu kéz.
Halotti ének kerten, erdőn, bércen.
És hull a köny, a lomb, az élet.
Nincsen ököl, amely utját állja
A simogató kéznek.
Az ember: a földi kevélység,
Bús semmiségét vallja éji órán.
Esdő szavát vihar szárnyára bizza,
A láthatatlan Hatalmast idézi:
- Hivdd vissza a titkok kezét,
Parancsold vissza őt: ne menjek el,
Uram, ne még, ne még...

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom