Sáfáry László

költő
1910. november 16. (Munkács, Ukrajna) — 1943. január (Ukrajna)

Szerző figyelése

Meghalt a nádas

Megérkeztek a gépek
barna, vasöklű emberekkel.

Tovább...

Hazám patakjai mentén

Hazám patakjai mentén
éhező zsellérek és szomorú szerelmesek élnek.

Tovább...

A csend hatalmas

A fellegek rohannak,
elragadják a fáradt napot.

Tovább...

Piros fonál

Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel egynek érzem magamat.

Tovább...

Elégia

Az emberek véletlennek hívják
a sorsok kis muszáját.

Tovább...

Vihar

Völgybe ért a riadt nyáj kolompja,
és az ég minden felhője a világra zuhant.

Tovább...

Vaskohó

Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő vaskohó.

Tovább...

Kis patakok

Kis patakok,
daloljatok!

Tovább...

Árverés

A tanyán árverés volt,
adóba vittek bútort, búzát, igáslovat.

Tovább...

Szerelmes lány

Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes virágom,
keresi eltűnt kedvesét.

Tovább...

Kisfiú voltam

Kisfiú voltam,
homokban várat építettem.

Tovább...

Tutajosok

A háborút és a békét a nagyurak csinálták,
nem tudjuk, ki parancsolta nekik.

Tovább...

Öreg vincellér halála

Megérkezett az ősz,
és a szüretelők dalolása a falvak felé vonul.

Tovább...

XX. század

Gyárkémények lihegnek
rokkant áriákat.

Tovább...

Fiatal fák

A sugár fenyőfák és tölgyek pusztulnak lassan,
a tél szaggatja a fák levelét.
Ahol annyit rejtőztem a sűrű csendben,
már csak néhány fa mered a magasba lombtalanul.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ