Sáfáry László

költő
1910. november 16. (Munkács, Ukrajna) — 1943. január (Ukrajna)

Szerző figyelése

Fiatal fák

A sugár fenyőfák és tölgyek pusztulnak lassan,
a tél szaggatja a fák levelét.
Ahol annyit rejtőztem a sűrű csendben,
már csak néhány fa mered a magasba lombtalanul.

Tovább...

Bimbó kinyílik

Bimbó kinyílik,
virág lehullik,
és egyre súlyosabb az életünk.
Gyárak leállnak,
földek kiégnek,
nem terem itt már csicsóka se.

Tovább...

Alkonyatkor

Nappal az égről bő zuhatagban ömlik a fény...

Tovább...

Fény

A sötétség hegyről hegyre lép,
és a csillagok is az ég párnái mögé merültek.

Tovább...

Olyan vagy

Olyan vagy nekem, mint a nap,
Meleg kezeddel keltesz hajnalonként.

Tovább...

Való és álom

Való és álom, ebből áll az élet,
Csak valónak élj, hogy megküzdj vele,
Álomnak ha hiszel, valóra éledsz...

Tovább...

Lüktető

Jazz-zene.
Szívdobogás.

Tovább...

Miért kell lenni?...

Miért kell lenni a lelkemnek
Bánatos hajónak,
Gyászos ködtől körülvettnek,
Tengeren bolyongónak?

Tovább...

Eső

Az eső magasról jön
és halkan fürdeti a fákat.

Tovább...

Virág

Virágos hó zuhant a virágos mezők fölé...

Tovább...

Ketten

Köröskörül a szürkeség recseg...

Tovább...

Lendület

Csalfán a földre görbített ég
nem állja utamat.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ