Sáfáry László rövid versei

költő
1910. november 16. (Munkács, Ukrajna) — 1943. január (Ukrajna)

Szerző figyelése

Hit

Ezer év teríti ránk az árnyát.
...

Tovább...

00

Munkásfiúk

Megint eltapostunk hat napot,
holttesteiken átugortunk,
és a fák eltakarják a gyárkéményeket.

Tovább...

Fényképezés falun

A porfelhő felszáll, azután pihen.
A porfelhő felszáll, azután pihen.

Tovább...

00

Szabadság

Sokezer évig harcoltak apáink,
ezért virult ki a mi életünk.

Tovább...

Hé, hegyoldalak

Kis pásztorfiúk ülnek tarisznyák körül.
Hé, hegyoldalak!

Tovább...

Háború

A vén fenyő a kis fiának
múlt viharról reszketőn mesél.

Tovább...

00

Törvény

A megölt szentjánosbogár nem világít.
Ne sírj, hugocskám...

Tovább...

Virágok az égen

A parti fűzfa úgy néz a hömpölygő tömegre,
mint egy koldusgyerek.

Tovább...

Vágy

Apám szemétől tengert örököltem,
a végtelenség mámoros ízét.

Tovább...

Hónap végén

A májuseste lázas ritmusára
szerelmesen bokáznak most a margaréták.

Tovább...

Múlt századok mélyén

Muzsikáló órák
múlt századok mélyén
halkan haldokolnak.

Tovább...

00

Csillagok

Messze van tőlem paplanos ágyad,
hozzám simul a tiszta föld.

Tovább...

Vihar van készülőben

Valami fáj nekem...
Vihar van készülőben,
s a hegyek között nyájakat terelnek.

Tovább...

Megtaláltuk a tüzet

Nevess!
Régen az élet jéghideg volt.

Tovább...

A tavasz vándorol

A tengerparton talán elhallgatott egy andalúz gitár,
és körülöttünk kehelybe bomlik milliónyi bimbó.

Tovább...