Sáfáry László

költő
1910. november 16. (Munkács, Ukrajna) — 1943. január (Ukrajna)

Szerző figyelése

Köd

Az este éles, nyugtalan volt,
a fák ropogtak, siratták lombjukat.
A parázsból erdőtűz lett
és a város felé rohant,
ahol olyan sok tűzhely hideg.

Tovább...

00

Fényképezés falun

A porfelhő felszáll, azután pihen.
A porfelhő felszáll, azután pihen.

Tovább...

00

Munkában

Nehezen jöttem el Budapestről,
mégis hazajöttem,
nem énfelém sugárzik már a kedvesem szeme,
a forró nyári napon mit kódorogjak ott egyedül.

Tovább...

00

Nyár

Napsugárba bujt a kedvem,
s belém bujt a napsugár.
A folyóba bujt a kedves,
ott nevet egy kő mögül
Karcsapásról karcsapásra
úszom egyre őfelé;
most suhanunk: fehér habban
barna szálfa s rózsaszál.

Tovább...

00

Szabadság

Sokezer évig harcoltak apáink,
ezért virult ki a mi életünk.

Tovább...

Hé, hegyoldalak

Kis pásztorfiúk ülnek tarisznyák körül.
Hé, hegyoldalak!

Tovább...

Háború

A vén fenyő a kis fiának
múlt viharról reszketőn mesél.

Tovább...

00

Törvény

A megölt szentjánosbogár nem világít.
Ne sírj, hugocskám...

Tovább...

Mező

A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág elhervadt csendesen.

Tovább...

Virágok az égen

A parti fűzfa úgy néz a hömpölygő tömegre,
mint egy koldusgyerek.

Tovább...

Vágy

Apám szemétől tengert örököltem,
a végtelenség mámoros ízét.

Tovább...

Hónap végén

A májuseste lázas ritmusára
szerelmesen bokáznak most a margaréták.

Tovább...

Múlt századok mélyén

Muzsikáló órák
múlt századok mélyén
halkan haldokolnak.

Tovább...

00

Csillagok

Messze van tőlem paplanos ágyad,
hozzám simul a tiszta föld.

Tovább...

Vihar van készülőben

Valami fáj nekem...
Vihar van készülőben,
s a hegyek között nyájakat terelnek.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ