Emlékezésről szóló versek

Czuczor Gergely

Baróti Szabó

Virt temetőjében mely sírhalom őrzi Barótit,
Kérdni hiába fogod, dőlt feledésbe helye.

Tovább...

Endrődi Sándor

Az a tűzcsók

Az a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.

Tovább...

Fülöp Áron

Válasz egy levélre

Egy nyomtatott írást
Kaptam tőled, János,
Mely nemös szándékban,
Látom, nem hiányos.

Tovább...

Reményik Sándor

Szenthegy

Hogy távolodunk tőle, egyre szépül
És egyre szentebb, szentebb lesz a hegy.
Fuvalommal, vagy viharral üzen:
Az nem lehet, hogy engem elfeledj!

Tovább...

10

Ignotus Hugó

Emlék

Ezt a nagyvárost
Bebolyogtuk ketten,
Kéz-kézbe fogva
Magunkfeledten...

Tovább...

10

Petőfi Sándor

Török Gyula emlékkönyvébe

Hogyha messze lészek tőled vettetődve...

Tovább...

00

Kis János

Damon

Itt, itt ülénk e gyepecskén
Tegnap Lillával kettecskén:
A fű most is lapul, s melly lágy!

Tovább...

00

Harsányi Zsolt

Harminc elmúltam

Egyszer falun, még nyolc éves koromban.
Kimondhatatlanúl szerelmes voltam.
Elámult szemmel emlékszem reája,
Ő volt, tanítóék kis Sárikája.

Tovább...

Havas István

Abonyban

Beszédes érc, a május aranyában
Löveld csak messzeható sugarad,
Ünnepre készül a város, vidáman
Hullámzik hozzád, fel, a hódolat!

Tovább...

00

Ady Endre

Zuboly (Bányai Elemér) emléktáblájára

Zuboly, nézz bennünket!
Te szabad hajdúságod
S halálos nagypénteked...

Tovább...

00

Szamolányi Gyula

Távolok zenéje

Szeretek nézni távolokba,
Hunyó napfénybe, csillagokba,
Szeretem a felhők futását.
Vándormadarak vonulását,
Távol villámok villanását,
Messzi mezőség csillanását,
Vizeket, amik messze rengnek,
Kék fényét távoli hegyeknek.

Tovább...

10

Szamolányi Gyula

Téli rege

Hamvadó tűz mellett ülök a szobában,
Álmodásra hívó csöndes félhomály van.
Fejemet lehajtva, álmodozni vágyom...
Volt egyszer egy asszony ezen a világon.

Tovább...

Sántha Károly

Leveleim

Egész csomó sárgult levél,
Rendezgetem, olvasgatom;
Ugy fáj és mégis jól esik
Merengenem a multakon.

Tovább...

00

Sántha Károly

A boldogság

Nincs e földön, nem is volt itt,
Izzadj érte bár mind holtig,
El nem éred,
Szenvedés itt csak a béred,
Oh, halandó!

Tovább...

Sántha Károly

Borong az alkony

A nap lement. Borong az alkony,
Fáradt fejem már-már lehajtom
Pihentető álomra csendesen.
S miként a nap hányó sugára
Visszasüt még egyszer a tájra:
A múltba mélyed bágyadó szemem.

Tovább...