Sáfáry László társadalommal kapcsolatos versei

költő
1910. november 16. (Munkács, Ukrajna) — 1943. január (Ukrajna)

Szerző figyelése

Ne felejtsd el hegyeinket

Mundérba bujtatott kedves pajtásom,
a regula és a gyűlölet ostoba szavai közt
ne felejtsd el hegyeinket,
és jussanak eszedbe a hegyek emberei.

Tovább...

A falvak sarában térdig gázolunk

A falvak sarában térdig gázolunk,
és aszfalt simul lábunk alatt
a tarka metropolisokban.
Hajrá, Magyarország!

Tovább...

Sokan vagyunk

Az összetartozás meleg sugár,
izzik szívemben,
mint rózsatőn a reggel.

Tovább...

Barátság

Most még éhség és vörösbor váltogatja napjaim színét.
Sokszor emelkedik öklöm
a milliók öklével együtt,
és sokszor vagyok magamban is.

Tovább...

Forgatag

Nincs a világon semmiféle csonttorony,
a forgatagban mindenki benne van,
olykor taszítnak,
olykor lépkedek,
de hozzám valaki mindig tartozik.

Tovább...

Kemények vagyunk

Sok-sok villám a sötét felhők közt készen feszül.
Készek vagyunk mi is,
jelekre várunk
kopasz, vénülő jegenyék alatt.

Tovább...

XX. század

Gyárkémények lihegnek
rokkant áriákat.

Tovább...

Bimbó kinyílik

Bimbó kinyílik,
virág lehullik,
és egyre súlyosabb az életünk.
Gyárak leállnak,
földek kiégnek,
nem terem itt már csicsóka se.

Tovább...