Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1242 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. március 30.

Megosztás

Címkék

Benedek Elek

A vén almafa

A kert szélén vén almafa,
Száraz levél zörg alatta.
Száraz levél, sárga levél;
Nagy szomorúságról beszél.

Volt almája kettő-három,
Az is lehullott a nyáron;
Csupasz, száraz minden ága,
Dalos madár nem száll le rája.

Hogyha néha rá is röpül,
Félve néz a madár körül;
Érzi, haldoklóra szállott,
Tovább röppen, meg nem hál ott.

A gyermekek elkerülik,
Nem ád piros almát nekik.
Még rája mászni se vágynak:
Ropognak a száraz ágak.

S áll a vén fa, áll magába,
Csak én vagyok a barátja,
Öreg ember, vén almafa...
Hej, hányszor ültem alatta!

Hányszor láttam lehajoltán,
Piros almával rakottan!
Földet csókolt az almája,
Föl se kellett mászni rája!

A szomszédok mennyit lopták,
Hány ágát lehasították!
De ő nem törődött azzal,
Újra kihajtott tavasszal.

Aztán teltek, múltak évek,
Öregedett, majd meg vén lett,
S míg az én hajamra dér ült,
Az ő virága meggyérült.

Bezzeg, most senki se bántja,
Kérgét csak az idő hántja.
Ott áll félig kiszáradtan,
Hű hozzá csak én maradtam.

Minden nap meglátogatom,
Kérgét meg-megsimogatom,
Egy-egy könnycsepp lehull rája...
S újra kihajt egy-két ága.

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!