Bárd Miklós

eredeti nevén Kozma Ferenc, költő
1857. február 26. (Marcali) — 1937. május 4. (Budapest)

Szerző figyelése

Fogytán a lisztláng

Fogytán a lisztláng... Sok a jó búza,
A szeme teljes, megvan a súlya,
Sütetje is jó és a sütemény
Kiadósabb a réginél.

Tovább...

Szélben

Mi ütött hozzá? - Borongós alkony,
Hiába várom, hogy hangot adjon.
Hallgat - didergve gubbaszt a gallyon
Föl sem neszel.

Tovább...

Ráemlékezés

Tavasz... lobogó alkony... tüzszilánkok.
Az Isten papja konferenciázott.
Sok a nehéz bűn - szűk a templom öble,
Komoran jönnek a töredelemre;
Szorongnak, várnak, szót sem ejtenek,
A tar fejeken csillárfény remeg,
A bűnbánó egy szálig férfi férfi.

Tovább...

Báró Bánffy Györgyné emlékkönyvébe

Szeretnék olyan szót találni,
Mely elszárnyalva betalálna
A közel Bánffy-palotába,
S így köszöntné a háznak asszonyát:
"Szépséges grófnő, pengetvén dalát,
Egy öreg igric áll a kapualjba,
Nézzen ki rá, mert fél az istenadta...

Tovább...

Kitavaszodás

Mind elmult, mi az életben gyönyör,
Hiába minden - az arany vödör
Már nem merül meg... Ki s be járnak
Hajlékomban a siket árnyak;
Mig fönn a nap, megülnek veszteg,
Ha száll az alkony, vitát kezdnek,
Beszélnek - szavuk lehangol, gyötör:
"Kopár öregség - ásító gödör"...

Tovább...

Enyhülés

Megenyhültek a szenvedések,
Ha megviselve is, de élek;
S mint rokkantja egy nagy csatának
Mélázom... nézem a világot,
S át tűzön, vízen, véren, átkon
E bűntengert szépnek találom,
Lélegzem újra, nagyot, mélyet
És örülök a napsütésnek.

Tovább...

Isten-érzés

Ha elszakadni mindentől, mi szent,
Szabadulást, szabadságot jelent;
Ha földiekhez nincs köze az égnek,
Urat nem ismer, független a lélek;
Ha szellemének nincs határ, se korlát,
S fölszabadulván jobban végzi dolgát:
Óh akkor én, ti boldog szabadok,
Bilincsben sínylő szegény rab vagyok.

Tovább...

A sir előtt

Magyar föld nyílj meg! valaki kopogtat,
Bocsásd be ezt a halhatatlan holtat,
És zárd a kebeledre őt,
Ki koszorús fejét öledbe hajtva,
Hozzád simul és néked visszaadja,
Mit tőled vett: az ős erőt.

Tovább...

Nem én!

Nem én!
Mert vallom, tartom is hiven,
Amit igaznak vél eszem, szivem
Kimondom bátran, el nem alkuszom,
Nem kérdve, végül kár, avagy haszon?
A harc sem aggaszt, sohse féltem én!
Nem én!

Tovább...

Gond

Gond, te bujkálsz! Úgy megszoktalak,
Bár rút legény vagy, kelletlen alak,
Hogy ily nap, mely mindent derűbe vont,
Kereslek szerte: hol vagy szürke gond?

Tovább...

00

Patrónák

Kilobbantak... A siket éjbe nézek,
Három sugaras fehér asszonylélek,
Szikrák, őszéji földi csillagok,
Anni, Irén, és Margit - három asszony
A borún át föl, ti siettek ott,
S én nehéz búmat felétek sóhajtom:
Ha van-e csillagtalan éjjel?

Tovább...

10

Szined előtt

Egy forduló még s színed előtt állok.
S ki nékem is Atyám vagy, százszor áldott,
Felém fordulsz majd: ősz vitézem,
A panaszt tudomásba vészem,
Vádold be, mely így elviselt, a létet.

Tovább...

10

Jelentés

Valahogy minden elszürkült, fakó,
Meghalt a Napbanálmodó,
A rögből sarjadt ős pannon remek,
A majd száz éves óriás gyerek.

Tovább...

20

Az idegen fa

Ott áll a Nyír, a karcsú jövevény,
Az erdőtisztás kellő közepén
És csupa fény.

Tovább...

Az agglegény

Rideg volt, mint egy napsütötte fjord,
De erre vette irányát a golf,
S az agglegényi tájék kivirágzott.
Lelkében, mint a golf a tengerekbe',
Beáramlott egy asszony lelke,
S most villát épít, meleg-házat,
A nyártól elmaradt virágcsodáknak
S mi lemosolygjuk...

Tovább...

10

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom