Versek a természetről

Zigány Árpád

Virág-öröm

Istenem, de sok virág mosolyog felém;
Tátika, harangvirág, kikirics, kökény;
Egyik piros, másik kék, - jó az illata...

Tovább...

Vörösmarty Mihály

(A természet örök könyvét...)

A természet örök könyvét forgatni ne szünjél...

Tovább...

Harsányi Kálmán

Béke

A mezőn,
A réten,
Csöndes nyári éjjel
Harmatos
Köntösét
Teregeti széjjel.

Tovább...

Harsányi Kálmán

Jégvirágok

Nyílnak, nőnek, szaporodnak
Ablakomon a virágok;
Szép virágok, holt virágok,
Fagyos, fehér jégvirágok.

Tovább...

00

Sáfáry László

Vihar van készülőben

Valami fáj nekem...
Vihar van készülőben,
s a hegyek között nyájakat terelnek.

Tovább...

10

Reményik Sándor

Itt most virágzanak...

Itt most virágzanak az almafák;
Amíg lassan e betűket írom,
Napfényes, tiszta csöndbe hull alá
Özönével a selymes, lágy szirom.

Tovább...

Sárosi Árpád

Aki üzent értem

Tegnap hívtál erdő, üzentél utánam:
Odakint több a fény, igazabb világ van.
Odakint kurjanthat fékezetlen kedvem,
Nem nyügözhet semmi, ha vendéged lettem.

Tovább...

00

Reményik Sándor

Őszi erdőn hamvadó parázs

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.

Tovább...

20

Reményik Sándor

Havasi feszület

Halványpiros hegyi virág
Öleli lábát a keresztnek.

Tovább...

Kölcsey Ferenc

Berkemhez

Szent berek, itt hol örök vizeid forrása kicsordúl,
S illatozó partján habja csörögve lezúg;
S hol, puha fészke felett nyögvén philomela keservét...

Tovább...

Sárosi Árpád

Augusztus

Arannyal szegve felhők álom-tornya.
És benne, mintha harang szava szólna.
Kárpáti szél, amely fölötte jár:
Hervad a nyár.

Tovább...

10

Sárosi Árpád

Bocsáss meg erdő!...

Nem voltam ott a szent agóniánál,
A könnyes remegések éjjelén.
Halállal vívott üzenet-tusákon
Nem voltam én.

Tovább...

00

Sárosi Árpád

Vetések között

Hullámzó vetések,
Ragyogó harmat-tenger.
Mért rejted el a dalt?
Amiben hisz az ember.

Tovább...

Sziráky Dénes Sándor

Kiújuló erdők misztériuma

A fák közt apró ember imbolyog.
Utána jönnek tömött emberbolyok.

Tovább...

00

Szabó Endre

A zápor

A csüggedt, őszi fák között
Lanyhán szitáló bús ködöt
Nem állhatom;
Pityergve sír, lomhán csepeg,
És únja őt mező, berek,
Völgy és halom.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ