Bányai Kornél

költő
1897. augusztus 26. (Újbánya, Szlovákia) — 1934. augusztus 31. (Szolnok)

Szerző figyelése

Léva Dombjain

Földig omolva simítom lengő fürtjeid s a színeket,
mik sokasodva nőnek és ünneppé lobogózzák,
szántott világ, friss fénybe forduló földarcodat,
mely újra felkacag s velem dalolja szélbe
minden élők s halottak indulóját.

Tovább...

00

Őszi tűz

Halált hozó ősz máglyái ragyognak hegyeken s a rónán.
Szellős szőlleinkben érett és ijesztő gyümölcsök zuhannak.
Tűz ünnepe! Mámoros szüret! Maradék aranya veri a napnak
végzetes vidékünk lángolását.

Tovább...

00

Holtak vigyáznak

Únt köreit kérődzi a világ holtak vigyáznak
ha mozdulok kerékkötők törvénye fenyeget.
Ej-haj sirok buktatnak hályogos sánták kötöznek
s csak bámulom hogy élek még és látom az eget.

Tovább...

01

Idő sodrában

Homályból villantam, fekete mélyből, hol félelmetes
nyugvással rémlik az éjszaka és minden önmagába tér.
A pergő emberzuhatagban csontodúmba gyúrom a világot
és velőmből: duzzadt, óriási rügyből új világok
bimbóznak, szinek és új gyümölcsök virúlnak gazdagon.

Tovább...

00

Univerzalizmus

Zengő sinek ívelnek homlokunkba
és új váltók gurítnak új utat.
Világok szörnyű titkán győz a munka,
az agyvelő mélységekben kutat.

Tovább...

00

Fák a garamparton

Meglestem mind a fákat:
elátkozott emberek ők!
Egyhelyben, sorsuk bánva
állnak s izgatott remegő
levelekkel üzennek,
susognak, nyögnek valami
mély titkot, amit csak ők
tudnak s nehéz kimondani.

Tovább...

00

Tanyák

Házak hevernek körül a nesztelen
forgó sikon: Alföld tanyái,
pirosan tükrözik a zuhanó Napot, messze
gőzéből bukkanva mint tengeren halászó
hajók vitorlái.

Tovább...

00

Ifjú nyarak nyomában

Vadgalambként búg szépséges városom dombok tövében,
kertek ölelnek, rég zuhant nyarak álmát lehelve.
Emlékek zsongnak, gyermekéveim őriző föld porában
úgy nézek önmagamra mint viruló temetőbe hulló
elfáradt sírkeresztre.

Tovább...

00

A Káma vizénél

Orosz mezők bocsátják titkukat és ösmerős
súgással küldi csillagos vizét a Káma.
Lábaim nyomát keresem a fűben arcomat a vizben
s felharsan messziről s belőlem párákba tűnt
múlt életem világa.

Tovább...

00

Galambtanya

Magányos szőllőhajlok
Alföld ízzó szivében,
rejti magányos sorsom,
önnön száműzetésem,
hol életem fogyasztom
vidáman s egyszerűbben
mint a szegény parasztok.

Tovább...

00

Valami Történt

Valami történt itt köröttünk, különös
viszhangok döngetik ember mélységeit.
Már nesztelen vonult a földön valami,
minthogyha óriás virágként mágneses
terek, naprendszerek nyitódtak szerteszét.

Tovább...

00

Délibáb

Érccel mart mezőkön élek, mozdulatlan
hantok hullámain, tanyák és csenevész
akácok között s szinte magam is
halott földdé omlok a magos Napban.

Tovább...

00

Ének a mélyben munkáló erőkről

Ó nagyszerű, örök időktől buzgó, ős erők, csodálatos
halk rúgók, régi tervek föld színén, mennyekben és a föld alatt!
Minden mulandó, csak ti vagytok épp s belőletek bont ősi láz
élőket, holtakat!

Tovább...

00

Omszk és Krasznojarszk között

Szűz föld, ifjú álmaim s apáim földje,
jó lenne megpihenni itt
s kedvemre bolyongva csókkal
illetni zöld zsombékjaid -

Tovább...

00

Közelebb a földhöz

Így múlnak napjaink: mindig közelebb és súlyosabban
hajlunk a földhöz, utolsó biztos ágyunkat keresve.
Bimbósan hervad életünk s tünődve hallgatódzunk
sülyedt idők porából csendülő hívó jelekre...

Tovább...

00

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom