Jászay-Horváth Elemér

költő
1888. december 24. (Orosháza) — 1933. április 10. (Budapest)

Szerző figyelése

Szomorú szemű asszony

Kezében hervadt sárga rózsák,
Bús ciprus árnya rá borúlt;
Nagy felhők úsznak ciprusok felett.
Sohase láttam két szemet
Ily szomorút.

Tovább...

Bálint diák búcsúja

Az én órám is eljött.
Nagy, terhes őszi felhők
Rejtik már az ég fiát.
Hajlott fejem beszórják
Lelankadt szirmu rózsák,
Hervatag kaméliák.

Tovább...

00

Őszutó II

Rideg az ég, fagyos a föld szine,
Sápadva veszti a nap bíborát,
Bujjunk melegre, törpe-cimborák,
Föld keblibe, mély barlang mélyibe.

Tovább...

00

Őszutó I

Bús, őszi ködnek tépett fátyola
Lebeg a szunnyadó, tar fák között;
Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha
S a sziklás föld avarba öltözött.

Tovább...

00

Sonett - egy sanszonett-ről

Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden szirma kényeskedve lebben.
Kivűl minden hiú szin, ámde ebben
Mélyen rejtőznek uj életcsirák.

Tovább...

00

Vén Kerekes Márton

Öreges a lépte, erőtlen a szava,
Fejét ezüstözte nyolcvankét tél hava.
Szép ifjúságából csak a híre maradt,
Ott küzdött valaha Gábor Áron alatt
Vén Kerekes Márton.

Tovább...

00

Katona öcsémhez

Laci öcsém, ki fent a Végeken
Karddal teremted most a hősregéket,
Találjon rád e forró énekem,
Mit röstelkedve, féltve küldök néked.

Tovább...

Alvó dalok

Véres szivem fölött még dallamok alusznak,
Száz évesek, borúsak,
Illatba', könnybe' dúsak:
Csöndes csillapitói a lázas famulusznak,
Ki élettitkokon tünődik.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ