Szerző

P. Jánossy Béla

író, költő, kritikus és szerkesztő

1883. október 20. — 1945. április 23.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 296 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. február 14.

Megosztás

Címkék

P. Jánossy Béla

Üzenet a Sorsnak

Én éhezek, én szenvedek,
Hátamon vércsíkok árkai,
S torz arcomon ólom-idők, -
S tiéd a jólét, az erő,
A hatalom, - tiéd a gőg!

Rabszolga létem vért apaszt,
Mely nem csöpög: pazalva ömlik,
S röpke fényből senyvedt, odús
Sötétbe ajtót börtönöm nyit!

Meddig e rút, varangyhoz illő
Verem-élet? Hát végre, végre
Jön-e a perc, mely felsegít
Az áhított fény peremére?

Vagy így halnak el vágyaim,
Sorvadnak el reményeim,
Mint üszkös tag, ha rothad?

Meddig legyek bolond halottja
Gőzös, lármás, részeg torodnak?!

Rabszolga-vérem egyszer lángragyúl,
S kigörbül a húsom-vérezte szeg, -
És akkor nem lesz irgalom:
Megrázom vállam, szívem és karom
Te Sors, és - Spartacus leszek!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!