Szerző

Szamolányi Gyula

pénzügyi tanácsos és költő

1879. december 11. — 1932. augusztus 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 190 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. február 3.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Szamolányi Gyula

Távolok zenéje

Szeretek nézni távolokba,
Hunyó napfénybe, csillagokba,
Szeretem a felhők futását.
Vándormadarak vonulását,
Távol villámok villanását,
Messzi mezőség csillanását,
Vizeket, amik messze rengnek,
Kék fényét távoli hegyeknek.

Szeretek nézni messze, messze,
Álmokra, rég ködökbe veszve,
Rétekre, hol hevertem nyárban,
Utcákra, hol valakit vártam,
Egy régi szóra, régi csókra,
Kiégett könyre, vén sírokra.
Szeretem az ódon szobákat,
Ahol ősök emléke árad,
Öreg írást és ócska nótát,
Mindent, mit múltak vágya font át,
Préselt virágot, ósdi nippet,
Selymet, mit még anyám kihimzett,
Tájat, hol éltem gyermekévet
S gyermekkoromból a meséket.

Szeretek mindent, ami távol,
Amin leng bűvös mesefátyol,
Mely föl egészen sohse lebben,
Semmit se hoz egész közelben,
De rejt mindent titokba félig -
Titkok zsongnak szivembe halkan,
S mint ó zenélőóra - dallam,
Távolok álmait zenélik.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom