Szerző

Szamolányi Gyula

pénzügyi tanácsos és költő

1879. december 11. — 1932. augusztus 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 421 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. február 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Szamolányi Gyula

Téli rege

Hamvadó tűz mellett ülök a szobában,
Álmodásra hívó csöndes félhomály van.
Fejemet lehajtva, álmodozni vágyom...
Volt egyszer egy asszony ezen a világon.

Azt a fényt, amely ott sugárzott szemében,
Azt a melegséget még mostan is érzem.
Óh, pedig azóta fázom, egyre fázom...
Volt egyszer egy asszony ezen a világon.

Mosolya: imádság, nevetése: balzsam,
Ahogy kezem fogta, száz gyönyör volt abban,
S füldöntuli üdvök kéje a kis szájon...
Volt egyszer egy asszony ezen a világon.

Maga volt a szépség, maga volt a jóság,
Teste liliomból, a lelkében rózsák.
Angyali valóság... mesebeli álom...
Volt egyszer egy asszony ezen a világon.

Óh, hogy a mesének vége szokott lenni!
Óh, hogy az álomból föl is kell ébredni!
Angyalt szárnya készti: égbe visszaszálljon...
Volt egyszer egy asszony ezen a világon.

Virág se volt, mikor koporsóba tették,
De virág közt sem lett volna ékesebb még;
Hiszen mind rászórtam szép reményem, álmom...
Volt egyszer egy asszony ezen a világon.

Hull sűrű pehelyben künn a hó, csak húll, húlll...
Sose megyünk már ki a télbül, a búbul!
Sose lesz fény többé, se több dal az ágon...
Volt egyszer egy asszony ezen e világon.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!