Versek az életről

Zajzoni Rab István

Egy diófa ez a világ...

Egy diófa ez a világ,
Rajta föld és csillagok
Megannyi éretlen dió,
Éretlenek és nagyok.

Tovább...

00

Somlyó Zoltán

Ha már a kinok függönyét...

Ha már a kínok függönyét
a sors fejünk köré csavarta,
világosság lesz a sötét
és szánalom a bosszú kardja.

Tovább...

József Attila

Azt mondják

Mikor születtem, a kezemben kés volt -
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.

Tovább...

00

Tompa Mihály

Elmondhatnám...

Elmondhatnám éltemet, sok
Nehéz ostromával;
Ki pártolt el? kit temettem?

Tovább...

Bányai Kornél

Óriás

Fejemben nap virul,
háborgó tűzzel talpig éjbe járok.
Ujjaimon sorsok ragyognak: gyürükbe verődött
népek és világok.

Tovább...

00

Endrődi Sándor

Az élet: láz...

Az élet: láz, a munka: égés,
A nap küzdelme hajsza csak.
Dulakodunk a betevőért,
Kergetnek dicsvágy és harag.

Tovább...

Kosztolányi Dezső

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.

Tovább...

Somlyó Zoltán

A kertek most már álmosak...

Szalad a koraőszi szél
a burgonyaföldeken át.
Viszi az élet illatát.

Tovább...

Reichard Piroska

Egy szobor előtt

Oh Pallas Athéne,
ki jönni s tünni láttál ezredévet
a legkékebb éggel és tengerrel szemben:
most éjszak földjén, zárt borus teremben
szemed ép úgy a messzeségbe réved,
mint mikor elnézed kicsinyes sorsát
az alattad zsibongó embergomolynak,
mert te érted a zajt és érted a csendet...

Tovább...

00

Szemere Miklós

Avult csuha

Elrongyollott, avult csuha,
Már ez az én életem!
De ha már nyakamba csapták,
Holtomig le nem vetem.

Tovább...

Bányai Kornél

Hullámok lázadása

Gyönyörű születés számomra a szépség, öleljetek
napillatos habok távol hullámai, lihegő víz,
hatalmas ritmus, mindent ringató - temess el!
nappal és éjjel, csók és sírhalom, mind megannyi hullám,
így ringatott idáig és meztelen a porban így vagyok:
időtlen kép a fákkal, mozgó vizekkel és az éggel!

Tovább...

00

Szemere Miklós

Életutam

Szerte bolygok én az
Élet vadonában,
A csalfa örömet
Üzöm gyors futtában;
De rabul sovár szivemhez
Őt nem füzhetem soha;
Most közel van, ujra rebben,
Vésztől ingó rengetegben...

Tovább...

00

Bárd Miklós

Nem költő...

Nem költő az, ki, mint én, maradi.
Helyes a bőgés - van benn valami.
A kor szelleme engem itt hagyott,
Oda se néki - ballagok gyalog.

Tovább...

Sükei Károly

Szeretek én...

Szeretek én, mint a' szikla,
Megszilárdult nyugalomban,
Fényben, villámos felhőben
Magam állni a' világban.

Tovább...

00

Tóth Kálmán

Jobb is...

Jobb is, hogy csak mint az árnyék,
Ugy kövessem életutad,
S hogy nyomodon áld valaki,
Ezt te soha meg ne tudjad.

Tovább...