Versek a halálról

Madách Imre

Egy nyíri temetőn

Kopár homok ameddig lát szemed,
Domb domb után mint órjás sírmezőben,
Poshadt mocsár lent, fent fehér mezében,
Mint kósza lélek, egy-egy nyír mered.

Tovább...

00

Reményik Sándor

Halott poéta

Halott poéta versét olvasom,
Ki tegnap élt még. Úgy-e, furcsa ez?
Lelke szépsége reám permetez,
Mint aranyharmat hűs hajnali tájra,
Fürdik a lelkem áldott aranyába'.
Belőle belém árad az erő.
Koporsó, hát hol itt a fulánkod?

Tovább...

Reményik Sándor

Fiaimhoz

Idők ormán döng már a léptetek,
Lelkemből-szakadt álmok,
Versek, ti harsonák, amiken át
A süket végtelenbe felkiáltok.

Tovább...

Somlyó Zoltán

Tavasz dicsérete

Hiába halt meg, aki meghalt! Zölden
csillog a friss rügy zsíros feje.
A napfény meg nem kérdi: vajjon
sötét-e a halottnak sírhelye!

Tovább...

Ady Endre

Halálba vivő vonatok

Vonatok, melyek hozzá visztek,
Vonatok, melyek tőle hoztok,
Óh, vonatok, járjatok rosszul,
Ha éjszakában száguldoztok.

Tovább...

00

Somlyó Zoltán

Séta

Sétálok néha lenn a Dunaparton.
Égő szivarom néma számba tartom.

Tovább...

Sáfáry László

Törvény

A megölt szentjánosbogár nem világít.
Ne sírj, hugocskám...

Tovább...

Sárosi Árpád

A hold sarlója

A hold sarlóján mulnak el
Nem-teljesült napok.

Tovább...

Sárosi Árpád

November

Titkos jelek az ablakon,
Felhőlovag vágtat vakon.

Tovább...

Sárosi Árpád

Magam vagyok

Azok a fehér, jéghideg hegyek
Didergő fák, a sápadt csillagok,
Egy sóhajtással sem felelnek s én
Magam vagyok.

Tovább...

Reményik Sándor

Én elengedtem...

"Nem, mégsem engedem el a kezét!"
Írta, mikor már szinte haldokoltam.
S megértették egysoros levelét
Akkor az égben s a pokolban.

Tovább...

21

Somlyó Zoltán

Rossz halál

Rossz halál,
hogy te hozzám hűtelen és
rossz valál.

Tovább...

00

Reményik Sándor

Azután...

A porba vegyül könnyünk, vérünk.
Jajunk a végtelen felissza,
Mi nem jövünk ide vissza.

Tovább...

Sárosi Árpád

A halál utja

Rőt süvegén beteg bokréta,
Októbervégi bus virág.
Nem válogat, palota-város,
Vályog falu: csak neki vág.

Tovább...

20

Sárosi Árpád

Az éj, ha szobámba lép

Rám omlik az éj, arcomra, szivemre
Nem mint sziklatömbök lavinája,
Mint lágy, fekete selymek fodros hulláma
Száll-száll a hangtalan Éj.

Tovább...