Morócz Jenő

nyomdász, író és költő
1868. augusztus 24. (Győr) — 1919. március

Szerző figyelése

A szinpad

Ott hangzik a nyelv varázsigéje,
S az életnek csalfa, hiu fénye
Olyan hűen felmutatva benne,
Mintha csupa igaz s való lenne.

Tovább...

Hajón

Ringass édes álomba el hajó,
Suttogjatok csak csillámló habok,
Habár a nesz fülemnél hallható,
Oh én azért nyugodtan alhatok.

Tovább...

Csillagok

Azt gondolhatná az ember,
Az a sok csillag talán
Mindmegannyi égő lámpa
Fenn az ég boltozatán.

Tovább...

Mi a remény?

Mi a remény? - Éltünk kártyavára,
Mit a vágy épit szivünk fölött...

Tovább...

Tragédia - komédia

Tragédia lejárta rég magát,
Lássunk mostan egy kis komédiát!

Tovább...

Temetői gondolatok

Nem képzellek sötét alaknak én,
Éles kaszával válladon - halál,
Habár lehelleted hideg szelén
Az ember lelke túlvilágba száll.

Tovább...

A nap

A tündöklő napnak
Vakító a fénye,
Nem nagyon tanácsos
Fölnézni beléje.

Tovább...

Esti gondolatok

Lehajtottam fejemet a nyugalomra,
Hadd pihenjen, úgyis olyan sok a gondja.
Andalító édes álom, jöjj szememre,
Erősíts meg engem újabb küzdelemre!

Tovább...

00

Betegágyon

Elmúlni és megsemmisülni
Az ember czélja nem lehet, —
Hiába volna szent barátság,
Hiába volna szeretet?

Tovább...

00

Anyai szeretet

Kis szobában reng a bölcső,
Benne nyugszik a gyerek,
Szemei a jó anyának
Némán rajt' merengenek;
És a gyermek kis kacsója
Hozzá csókot integet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Tovább...

Munkás-himnusz

Itt van újra május elseje,
A levegő dallal van tele,
Zengeaezzük hát mi is dalunk,
Mindnyájan testvérek vagyunk!

Tovább...

00

Ha megnő a gyermek

Megnő a kis gyermek, ifjú lesz belőle,
Rózsaszínben látszik a világ előtte,
Bánatot nem ismer, s az életbe vágtat.
Szeplőtelen lelkét száz remény dagasztja,
És minden örömet szivébe fogadna,
Mit a mosolygó lét számára kinálgat.

Tovább...

00

Pardon!

Sok gyomor és kevés kenyér:
Ez az élet nem sokat ér.
Egymást falják az emberek,
Bocsánat, hogy élni merek!

Tovább...

Egyedül

A virágos mezőn repül át a fecske,
A virágos mezőn bolygok minden este.
Kisírt szemeimmel áttekintek rajta,
Oh, ha ez a mező egy kicsiny virágot
Már nekem is adna!

Tovább...

Közelg a hajnal

Közéig a hajnal, itt a gyógyulás,
Oh újra látom hát a kék eget!
Engesztelőn köszönt a napsugár,
Jöttömre még a lomb is integet.

Tovább...