Társalgó

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


adamdudas

2016. november 1. 22:23

György László

Fura szerzet az ember

Értsétek meg
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár

ember
ember felett
ember
dolgok felett

igaz szívvel
ítéletet
nem tehet

emberségünk
naponta
megalázzuk
a történelmet
csak magyarázzuk

a látókra
igazat-akarókra
költőkre
s egyéb írástudókra
ezredévek óta már
Cassandra sorsa jár
hiába feszítette
keresztre
magát
a múlt
jelenünk ebből
mit sem tanult

értsétek meg
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár

fura szerzet az ember
csodákra termett
de parancsra
sárba fekszik
megöregszik
és nem mer hinni
a csodákban
fél a sötét szobában
Istenhez menekszik

hogy űzné el a sötétet
és nem is sejti
hogy Istenről
már rég lekésett

fura szerzet az ember
rombol és teremt
égig ér a vágyban
de saját magában
a legszebb csodában
hinni nem mer
szánnivaló
s védtelen
miként a meztelen
csiga

hagyja hogy álmait
hétköznapokká tapossák
szivárványszemét
szürkére mossák
s lenyessék szárnyait

fura szerzet az ember
teremthetne egy új világot
emberszépet nagyszerűt
de meghal inkább
mert az egyszerűbb...

adamdudas

2016. november 1. 22:08

József Attila

Nem emel föl

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

adamdudas

2016. november 1. 21:54

Juhász Gyula

Néma jajszó

Ó boldog az, ki idejében elmegy,
Mikor remény ég még a homlokán
És úgy néz végig napjai során,
Mint arcélén egy győzelmes seregnek.
De jaj annak, ki él még s már halott,
Előtte semmi és mögötte minden,
Keze remegve babrál egy kilincsen,
Amely kinyitna egy vakablakot.
Barátaim, ne nézzetek ma engem,
Ki az üres és süket végtelenben
A semmit várva vergődöm magam.
Imádság, átok, minden hasztalan,
A jóság és a szépség sírva néznek,
Hisz nemrégen még a szívemben éltek.

adamdudas

2016. november 1. 21:52

Pilinszky János

Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

MrMojoRisin

2016. október 14. 00:00

B. Radó Lili: Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

versetkeresek

2016. június 14. 18:53

versetkeresek
Ki ismeri az alábbi verset, nem tudom ki írta. Nincs meg a könyv
első lapja. Régebben élt költő lehet.

Temetőben
Ha kint jársz a temetőben,
Látogasd meg síromat.
Egy kopár sírhalom van ott,
ahol alszom álmomat,
nem ültetett nefelejcset,
kit szerette, elfelejtett
a hűtelen örökre

A hajnalnak harmatcseppje
nem csillog a fűszálon,
rögös hantom fa-emléke
alatt, mily szép az álom
nincs koszorú, nincs egy fűszál
olyan puszta, olyan kopár,
mint éltem volt nélküled

lenardjozsef

2016. június 4. 18:27

Lénárd József
Csak egy gólya van a fészekben.
Csőrében gally s igazit.
Egy lábon állva a tojót várja,
aki volt, az igazit

tarka

2016. június 1. 19:25

Rilitto Toth
Kicsiny lábamon járattad csápjaidat
Simítottad ajkad lenge tüzével lábaimat.
Suhintottad bőrömet, puhítottad ágyamat.
Elnéztem s felfaltad merengőn telt tálaimat.

tarka

2016. június 1. 19:25

Rilitto Toth
Lebbent lángjaink szikra fényében,
Veszendő az ágak csüngő hegyén
Harmatba burkolózó szökevény jégszelvény
Erényes tehernek nem teher szelet-pehely villant fel

tarka

2016. június 1. 19:23

Rilitto Toth

Állottam azon zord kék szegélyen,
Havunk szelíd kezdetén estél el e
Fekete partözön keserű törmelékén
Csiklandoztak a göröngyös gyöngyök
Gyöngéd harapása halk szavadnak s zöld
Szemeid híve ösztönökkel kebleidhez
Begyedhez mi puha párna, vár a mátka
S zendül a szó, felcsendül az ének, kakukk
Ha nem vaku, hív a dáridó, kiabál rádió
Diót törsz, héjazod, vonulunk fösvény utakon
Almacsutka-bele nyelvünkön pörög-köröz
Nincs menekvés színtiszta felkelés, verés?
Jő a vendéggárda panaszkodva: ínyencség,
Széktámla a hátsónak nem jó párna, fáj a háta
Ó, jaj!
Lábam érintette a lágy talajt, friss füvét
Nyelvünk hegyén édes méz cseppje ég
Fürgén játszottál szerelmünk madarával
A szárnyak csakúgy csapdostak, hullt a toll
A fátyol végigomlott a levegő fellegén
Reppent az idő szegletén, még melengettél:
Hogy rohantál, hogy sírtál-ríttál, csak mélán
Látom már a megfásult szitaközök perc-köbén
Pengetáncot jártunk, hittem kelendő bendődben.
A kristályvíz tükrében villanok magányban, kristály
Virágzik a fák virág hajtásiban, szép rügyén üdén
Parfümöd szótlan zaklatott színes bájakkal bántasz
S bántottál: közös kendőnkbe fújtad orrod orvul
Csonkig tarkítottad-kábítottad veszettül s reménytelenül.
Hisz fa voltam neked, korhadt, mostan éltél szegély szélén
Hon ruhád te puhány! most szétszakad s a díszlet apad
Mint a tó, hol most utjaink ketté válnak, mállanak a falak
Koppannak az állak, bátran lásd helyed e világban, cickány
Titán járt a bálban kábán eszkábált bálvány már- szól a gárda
Ó, jaj!

domolki-borbala

2016. április 30. 22:17

Sziasztok! Itt van az egyik kedvenc versem (nem, nem vagyok őrült), ami nincs fenn az oldalon. (Lehet, hogy 18+-os)

Radnóti Miklós: A félelmetes angyal

A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

(1943. augusztus 4. )

Tibcsi

2016. január 28. 10:54

Szeretettel üdvözlök mindenkit! Szedő Tibor vagyok. Örülök, hogy itt lehetek. Nemrég regisztráltam ide, szeretném egy természet jellegű versemet megosztani Veletek! További szép napot kívánok Nektek!

Az Alföldön

Fűves puszta amerre a szem ellát,
elszórva itt-ott egy gémeskút
figyel a tikkasztó hőségben.
Kémlelem a csodálatosan elterülő Rónát,
kimosott ruhák szikkadnak
az embertelen hőségben.
A Hortobágyi Nemzeti Park
gyönyörű festői ihletet kínál,
mégis inkább költői vénámat hívom segítségül.
Számos szalma tetejű parasztkunyhó
a forróságban kinn áll,
a Nap sugarainak ölelése

egy zegzugot ki nem kerül.
A folyók medrének szélei kiszáradtak,
az apály semmit nem kímél.
A halak víz hiányában megfulladtak,
testükben már nem folydogál a vér.
Egy délibáb sziluettjére leszek figyelmes,
homályos, körvonala kirajzolódik.
A gyomrom korog, biztosan éhes,
az üvegemben néhány korty
folyadék még árválkodik.
Az Alföldön töltöm el a napom,
a fejemen megvéd kalapom.

Tibcsi

2016. január 28. 10:51

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Julcsika22

2016. január 22. 19:41

Szép estét!

Balsamo

2015. december 27. 13:02

Hajnal felé!

Julius elején 1860.

Ne kongjatok hajnalharangok!
Nem múlt el még az éjszaka;
Korán zendülnek még e hangok :
Nem fénylik a regg csillaga.
Sugárit nem löveli széjjel
A hallgatag bérczek fölött.
Biztatva szép tündéri fénynyel :
Az éji gyász elköltözött!

E csillag még távol haladva
Bolyg látkörünk ködébe lenn,
Nehéz, sötét ború takarja . . . .
Virraszszatok, mig megjelen!
De keltő dalra ne riadjon
Se lant, se ajk idő előtt,
Az álmadó még hadd szunyadjon,
S ki már virraszt : mért keltni őt?

Mert még megcsalhat az a kis fény,
Mit sejt káprázó szemetek!
Reves fatörzs : közel tekintvén
Világol, mert — avult beteg.
Fel-feltűnő kis légi pára
Kaczérkodik nagy fényesen :
De szertelobban nemsokára . . . .
Kövesd : mocsár felé viszen.

Fény a fény között nagy a különbség ;
Ez ég örökké : az csaló;
Sugári bár a tájt betöltsék
Vizsgáld meg jól: ál ? vagy való ?
A kakas nem szólt harmadszor még.
A hajnal pirja sem ragyog,
Körül-körül komor sötétség
Harangok, hát ne kongjatok!

Te toronyőr, ott a magasban!
Kürtödbe még ne fújj belé!
Elég jókor : ha szerteharsan,
Midőn derül kelet felé....
De most? Minő sűrű sötétség!
Bár a tömeg már nyugtalan.
Fölébredett, benn semmi kétség,
Ám hajnal nincs még, — hasztalan!

Az álom bosszú volt : megunta;
Vágy hajtja őt fölkelni már.
Tűrjön, várjon? . . . El van fogalva
Hívén : nem ér czélhoz, ki vár.
De hát : ki nem várván megindul
Bármely, hiú kis láng nyomán,
Nem ér a láp hinárain túl . . . .
Ne kapkodj a csalfény után!

Szeretném én, ha hajnal volna!
Csak én szeretném igazán!
Hegy, völgy, mező ha pirosulna,
S nem szunnyadnánk mi s sem lazán.
Vérszinben a tér . . . óh nézzétek!
Vérszinben ég ország - világ....
Hajh! minmagunk ámítni vétek:
Mogorva éj; egyhangúság.

Azért tehát még legyen néma
Hajnalharang, kürt, lármadal,
Ha villog is bár itt- ott néha:
Tart még az éj bus árnyival.
Aludni már nem tudva úgyse,
Virraszszatok csak éberen,
És várjátok.... míg végezetre.
A hajnalcsillag megjelen.

Thali Kálmán.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ