Társalgó

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rekka

2014. augusztus 30. 20:40

Ady Endre

Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Tam

2014. augusztus 28. 19:52

Rudnyánszky Gyula
A csüggedés órájában

Születni bűn, születni átok:
Tanuld meg, ember, ezt!
Az Isten ellen vét az ember
Mindjárt, hogy élni kezd.
És aztán teljes élete
Vezeklés, bűnhödés:
Legelső boldog napja az,
Amelyen sírja kész.

Porbul lesz s ég felé törekszik,
Ezért oly átkozott!
Amit elér, mind semmi csak, mert
Magával bűnt hozott.
A lelke szebb világ után
Epedhet botorul:
Akármilyen magasra száll,
Megint a porba hull!

Legjobb, ha önzőn, hízva, bambán
Lerágja életét,
Mint a mohó selyembogár a
Szederfa levelét.
Legjobb, ha féreg maga is,
A föld hitvány fia;
Bolondság Ikarusz gyanánt
Szárnyakra vágynia!

Óh áldott, aki mint az állat,
Ösztön szerint halad;
Kit nem gyötör hit, álom, érzés,
Nem csüggeszt gondolat!
Nem kérdi kétkedőn, mi jobb:
Örök-élet?... halál?
Csak jár, miként az óra-gép,
S egyszer aztán megáll...

Eternus

2014. augusztus 16. 23:02

Kedves feheryndigo!

Köszönöm a javaslatot, a vers felkerült az oldalra: Reményik Sándor: Akarom

feheryndigo

2014. augusztus 11. 11:31

Kedves Eternus! Nem találtam a lentebb elküldött verset: Reményik Sándor- Akarom. Lehetséges, hogy felkerüljön az oldalra?

feheryndigo

2014. augusztus 10. 21:47

Akarom


Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Reményik Sándor verse

Kategória:Élet

Ilona

2014. augusztus 9. 19:44

Gondolkoztam miért is jobb ez így, mint az előző gyakorlat volt, de végül is... nem az én kompetenciám eldönteni. A klasszikus vers kedvelőket semmiben nem befolyásolja. :)

Eternus

2014. augusztus 7. 14:46

Kedves Ilona!

Annak érdekében, hogy az Eternus minél több klasszikus művet közzé tudjon tenni, az új versek most már kategorizálás nélkül, ellenben nagyobb számban kerülnek fel az oldalra. Ezeket a műveket utólag fogjuk szép lassan kategorizálni és címkézni. Így a szerzők oldalán az adott szerző lehető legtöbb műve elérhetővé válik, míg a kategóriák az eddigiekhez hasonló tempóban bővülnek tovább.

Ilona

2014. augusztus 6. 22:24

Kedves Eternus! Miért nincsenek kategorizálva a friss versek?

Eternus

2014. július 26. 14:55

Kedves adamdudas!

Köszönöm a javaslatot, azonban az oldal jelenleg csak magyar költők műveit gyűjti.

adamdudas

2014. július 26. 14:38

Ajánlanám: Konsztantyin Szimonov: Várj reám

Eternus

2014. július 19. 23:46

Kedves adamdudas!

Köszönöm a javaslatot, a vers felkerült az oldalra: Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán

adamdudas

2014. július 17. 20:55

Ajánlanám: Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán

Eternus

2014. június 30. 19:34

Kedves jozsi0092!

Nagyon köszönöm a javaslatot, és elnézést kérek, hogy ennyire megkésve válaszolok csak az ajánlásra. A vers felkerült az oldalra: Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Ha van még javaslatod, természetesen azt is örömmel várom!

Ilona

2014. június 16. 21:57

Szép vers! :)

jozsi0092

2014. június 4. 20:03

Viszont közben találtam egy remek Petőfi verset, ami még nem található meg.

Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
Ha vert az óra odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

(Pest, 1847. február.)