Társalgó

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


PETICSKE

2015. június 21. 19:56

Ajánlom Kányádi Sándor: Kánikula című versét.

Nandija

2015. május 31. 16:53

Petőfi Sándor: Nem sírok én...

Nem sírok én és nem panaszkodom;
Nem mondom én el másnak: mi bajom?
De nézzetek szinetlen arcaimra,
Ott föl van írva;
És nézzetek szemembe, mely kiégett,
S belőle kiolvashatjátok,
Hogy rajtam átok fekszik, átok,
Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!

efelapi

2015. május 18. 08:47

Radnóti Miklós: Huszonnyolc év

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, - gyilkosod!
öcsémet halva szülte-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Mögöttem két halott,
előttem a világ,
oly mélyről nőttem én,
mint a haramiák;
oly árván nőttem én
a mélységből ide,
a pendülő, kemény
szabadság tágas és
szeles tetőire.

Milyen mély volt gyerekkorom
s milyen hűvös.
Hívó szavad helyett kígyó
szisszent felém játékaim
kis útain, ha este lett
s párnáimon vért láttam én
a gyermeket elrémítő,
nagy, hófehér pehely helyett.

Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen magos az ifjúság!
A két halál megérte-é?
kiáltottam a kép felé,
mely ott sütött szobám falán.
Hoszonnyolc éves voltál akkor,
a képen huszonöt talán,
ünnepélyes ifjú nő,
komolykodó, tünődő.

Huszonnyolc éves voltál akkor,
most ugyanannyi lettem én,
huszonnyolc éve, hogy halott vagy,
anyácska, véres szökevény!

Anyácska, véres áldozat,
a férfikorba nőttem én,
erősen tűz a nap, vakít,
lepke kezeddel ints felém,
hogy jól van így, hogy te tudod,
s hogy nem hiába élek én.

efelapi

2015. május 18. 08:45

József Attila: MAGÁNY

Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes
bársony-penész pihézze melledet.
Nézz a magányba, melybe engem küldesz.
Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.
Száraz homokként peregjen szét arcod,
a kedves. S ha cirógatnál nagyon,
mert öled helyén a tiszta űrt tartod:
dolgos ujjaid kösse le a gyom.

Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság.
Meg se rebbennél, ha az emberek
némán körülkerülnének, hogy lássák:
ilyen gonosszá ki tett engemet.

Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak
öröme az lesz, hogy körbe forog,
te meg rápislogsz, míg körülhasalnak
telibendőjü aligátorok.

Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon,
látom a szemem: rám nézel vele.
Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,
hogy azt hihetném, meghalok bele.

1936. november-december

Eternus

2015. április 20. 07:21

Kedves MrMojoRisin!

Kérlek, csak szabadon felhasználható műveket küldj be, a többit szerzői jogi okokból sajnos törölnünk kell.

MrMojoRisin

2015. április 18. 19:50

Kormos Béla: A Mátra

Na de ezt nem aztán végleg nem értem, hogy miért nem kerülhet fel.

Eternus

2015. április 12. 07:22

Kedves MrMojoRisin!

Áprily Lajos versei még nem szabadon felhasználhatóak, ezért sajnos nem tudjuk megjeleníteni őket az oldalon.

Eternus

2015. április 12. 07:21

Kedves aderniki!

Pilinszky János versei még nem szabadon felhasználhatóak, ezért sajnos nem tudjuk megjeleníteni őket az oldalon.

aderniki

2015. április 11. 10:54

Ez a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölve lett.

MrMojoRisin

2015. április 1. 21:42

Ez a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölve lett.

MrMojoRisin

2015. március 30. 17:14

Ómagyar Mária-siralom

Eredeti írásmód

Volék sirolm tudotlon.

Sirolmol sepedik,

buol oszuk, epedek,

Választ világumtuul,

zsidou fiodumtuul,

ézes ürümemtüül.

Ó én ézes urodum,

eggyen-igy fiodum,

sírou anyát teküncsed,

buabeleül kinyuhhad!

Szemem künyüel árad,

junhum buol fárad.

Te vérüd hullottya

én junhum olélottya.

Világ világa,

virágnak virága,

keserüen kinzatul,

vos szegekkel veretül!

Uh nekem, én fiom,

ézes mézüül,

szégyenül szépségüd,

vírüd hioll vizeül.

Sirolmom, fuhászatum

tertetik kiül,

én junhumnok bel bua,

ki sumha nim hiül.

Végy halál engümet,

eggyedűm íllyen,

maraggyun urodum,

kit világ féllyen!

Ó, igoz Simeonnok

bezzeg szovo ére:

én érzem ez bútürüt,

kit níha egíre.

Tüüled válnum;

de nüm valállal,

hul igy kinzassál,

fiom, halállal!

Zsidou, mit téssz türvéntelen,

Fiom mert hol biüntelen.

Fugvá, husztuzvá,

üklelvé, ketvé ülüd!

Kegyüggyetük fiomnok,

ne légy kegyülm mogomnok!

Ovogy halál kináal

anyát ézes fiáal

egyembelű üllyétük!

Balsamo

2015. március 17. 11:10

Kisfaludy Károly

Szomszéd asszony udvarába
Két galamb szállt minapába`;
Bár elmémet mint futtatom,
Melyik szebb? azt nem tudhatom.

Egyik fürge mint a kis hal,
Arcza piros mint a hajnal,
Nem is csoda, két nap süti,
Bogár szemét, ha felüti.

Nappal is éj látszik haján,
Rózsa virit kerek száján,
Ha ez csókra tüzesednék,
A méreg is mézesednék.

Mint a hattyu szép a másik,
Mikor rózsák között játszik.
A mintha buzavirág kelne
A friss havon, olyan szeme.

Liliomból szőtt arczáján,
Gyöngybe foglalt édes száján
Szelíd öröm mulatozik,
Onnan más szivébe szökik.

Hej csak ide röpülnének!
Be örülnék a szőkének;
De a barnát is szeretném,
Szint oly kedvvel ölelgetném.

adamdudas

2015. február 26. 21:36

Babits Mihály: Esti kérdés


Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Eternus

2015. január 15. 09:00

Kedves Margarita!

Weöres Sándor versei még nem szabadon felhasználhatóak, ezért sajnos nem tudjuk megjeleníteni őket az oldalon.

mizsi

2015. január 5. 09:21

Kedves Márton!
Igen, láttam, köszönöm :)