Társalgó

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


versetkeresek

2016. június 14. 18:53

versetkeresek
Ki ismeri az alábbi verset, nem tudom ki írta. Nincs meg a könyv
első lapja. Régebben élt költő lehet.

Temetőben
Ha kint jársz a temetőben,
Látogasd meg síromat.
Egy kopár sírhalom van ott,
ahol alszom álmomat,
nem ültetett nefelejcset,
kit szerette, elfelejtett
a hűtelen örökre

A hajnalnak harmatcseppje
nem csillog a fűszálon,
rögös hantom fa-emléke
alatt, mily szép az álom
nincs koszorú, nincs egy fűszál
olyan puszta, olyan kopár,
mint éltem volt nélküled

lenardjozsef

2016. június 4. 18:27

Lénárd József
Csak egy gólya van a fészekben.
Csőrében gally s igazit.
Egy lábon állva a tojót várja,
aki volt, az igazit

tarka

2016. június 1. 19:25

Rilitto Toth
Kicsiny lábamon járattad csápjaidat
Simítottad ajkad lenge tüzével lábaimat.
Suhintottad bőrömet, puhítottad ágyamat.
Elnéztem s felfaltad merengőn telt tálaimat.

tarka

2016. június 1. 19:25

Rilitto Toth
Lebbent lángjaink szikra fényében,
Veszendő az ágak csüngő hegyén
Harmatba burkolózó szökevény jégszelvény
Erényes tehernek nem teher szelet-pehely villant fel

tarka

2016. június 1. 19:23

Rilitto Toth

Állottam azon zord kék szegélyen,
Havunk szelíd kezdetén estél el e
Fekete partözön keserű törmelékén
Csiklandoztak a göröngyös gyöngyök
Gyöngéd harapása halk szavadnak s zöld
Szemeid híve ösztönökkel kebleidhez
Begyedhez mi puha párna, vár a mátka
S zendül a szó, felcsendül az ének, kakukk
Ha nem vaku, hív a dáridó, kiabál rádió
Diót törsz, héjazod, vonulunk fösvény utakon
Almacsutka-bele nyelvünkön pörög-köröz
Nincs menekvés színtiszta felkelés, verés?
Jő a vendéggárda panaszkodva: ínyencség,
Széktámla a hátsónak nem jó párna, fáj a háta
Ó, jaj!
Lábam érintette a lágy talajt, friss füvét
Nyelvünk hegyén édes méz cseppje ég
Fürgén játszottál szerelmünk madarával
A szárnyak csakúgy csapdostak, hullt a toll
A fátyol végigomlott a levegő fellegén
Reppent az idő szegletén, még melengettél:
Hogy rohantál, hogy sírtál-ríttál, csak mélán
Látom már a megfásult szitaközök perc-köbén
Pengetáncot jártunk, hittem kelendő bendődben.
A kristályvíz tükrében villanok magányban, kristály
Virágzik a fák virág hajtásiban, szép rügyén üdén
Parfümöd szótlan zaklatott színes bájakkal bántasz
S bántottál: közös kendőnkbe fújtad orrod orvul
Csonkig tarkítottad-kábítottad veszettül s reménytelenül.
Hisz fa voltam neked, korhadt, mostan éltél szegély szélén
Hon ruhád te puhány! most szétszakad s a díszlet apad
Mint a tó, hol most utjaink ketté válnak, mállanak a falak
Koppannak az állak, bátran lásd helyed e világban, cickány
Titán járt a bálban kábán eszkábált bálvány már- szól a gárda
Ó, jaj!

domolki-borbala

2016. április 30. 22:17

Sziasztok! Itt van az egyik kedvenc versem (nem, nem vagyok őrült), ami nincs fenn az oldalon. (Lehet, hogy 18+-os)

Radnóti Miklós: A félelmetes angyal

A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

(1943. augusztus 4. )

Tibcsi

2016. január 28. 10:54

Szeretettel üdvözlök mindenkit! Szedő Tibor vagyok. Örülök, hogy itt lehetek. Nemrég regisztráltam ide, szeretném egy természet jellegű versemet megosztani Veletek! További szép napot kívánok Nektek!

Az Alföldön

Fűves puszta amerre a szem ellát,
elszórva itt-ott egy gémeskút
figyel a tikkasztó hőségben.
Kémlelem a csodálatosan elterülő Rónát,
kimosott ruhák szikkadnak
az embertelen hőségben.
A Hortobágyi Nemzeti Park
gyönyörű festői ihletet kínál,
mégis inkább költői vénámat hívom segítségül.
Számos szalma tetejű parasztkunyhó
a forróságban kinn áll,
a Nap sugarainak ölelése

egy zegzugot ki nem kerül.
A folyók medrének szélei kiszáradtak,
az apály semmit nem kímél.
A halak víz hiányában megfulladtak,
testükben már nem folydogál a vér.
Egy délibáb sziluettjére leszek figyelmes,
homályos, körvonala kirajzolódik.
A gyomrom korog, biztosan éhes,
az üvegemben néhány korty
folyadék még árválkodik.
Az Alföldön töltöm el a napom,
a fejemen megvéd kalapom.

Tibcsi

2016. január 28. 10:51

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Julcsika22

2016. január 22. 19:41

Szép estét!

Balsamo

2015. december 27. 13:02

Hajnal felé!

Julius elején 1860.

Ne kongjatok hajnalharangok!
Nem múlt el még az éjszaka;
Korán zendülnek még e hangok :
Nem fénylik a regg csillaga.
Sugárit nem löveli széjjel
A hallgatag bérczek fölött.
Biztatva szép tündéri fénynyel :
Az éji gyász elköltözött!

E csillag még távol haladva
Bolyg látkörünk ködébe lenn,
Nehéz, sötét ború takarja . . . .
Virraszszatok, mig megjelen!
De keltő dalra ne riadjon
Se lant, se ajk idő előtt,
Az álmadó még hadd szunyadjon,
S ki már virraszt : mért keltni őt?

Mert még megcsalhat az a kis fény,
Mit sejt káprázó szemetek!
Reves fatörzs : közel tekintvén
Világol, mert — avult beteg.
Fel-feltűnő kis légi pára
Kaczérkodik nagy fényesen :
De szertelobban nemsokára . . . .
Kövesd : mocsár felé viszen.

Fény a fény között nagy a különbség ;
Ez ég örökké : az csaló;
Sugári bár a tájt betöltsék
Vizsgáld meg jól: ál ? vagy való ?
A kakas nem szólt harmadszor még.
A hajnal pirja sem ragyog,
Körül-körül komor sötétség
Harangok, hát ne kongjatok!

Te toronyőr, ott a magasban!
Kürtödbe még ne fújj belé!
Elég jókor : ha szerteharsan,
Midőn derül kelet felé....
De most? Minő sűrű sötétség!
Bár a tömeg már nyugtalan.
Fölébredett, benn semmi kétség,
Ám hajnal nincs még, — hasztalan!

Az álom bosszú volt : megunta;
Vágy hajtja őt fölkelni már.
Tűrjön, várjon? . . . El van fogalva
Hívén : nem ér czélhoz, ki vár.
De hát : ki nem várván megindul
Bármely, hiú kis láng nyomán,
Nem ér a láp hinárain túl . . . .
Ne kapkodj a csalfény után!

Szeretném én, ha hajnal volna!
Csak én szeretném igazán!
Hegy, völgy, mező ha pirosulna,
S nem szunnyadnánk mi s sem lazán.
Vérszinben a tér . . . óh nézzétek!
Vérszinben ég ország - világ....
Hajh! minmagunk ámítni vétek:
Mogorva éj; egyhangúság.

Azért tehát még legyen néma
Hajnalharang, kürt, lármadal,
Ha villog is bár itt- ott néha:
Tart még az éj bus árnyival.
Aludni már nem tudva úgyse,
Virraszszatok csak éberen,
És várjátok.... míg végezetre.
A hajnalcsillag megjelen.

Thali Kálmán.

Balsamo

2015. december 27. 12:42

Haza jöttem.

Hazajöttem, itthon vagyok, itthon,
Hova lelkem sóhajtása rég von.
Mint a madár - viruló hazába.
Vágytam én a szülőföldi tájra;
Messze hagyni gondjaidat, élet,
Mely fáraszt és szivet, lelket éget.

Csolnak valék, kit ti szilaj habok,
Sors habjai, messze sodortatok;
Tépett levél, kit őrjöngő szárnyon,
Vitt a szélvész hideg, puszta tájon,
Örömtelen, sivatag helyeken.
Csakhogy egyezer még haza jöhettem.

Mint szerelmest, kit vágyva keres fel
Hü kedvese forró szerelemmel :
A futosó gyermeki emlékek.
Vendég gyanánt mind hozzám gyülének,
Ez is, az is megcsókol, megölel,
S megtelik a sziv ajkuk mézivel.

Bár oly sok a hervadt öröm, remény
Életemnek kietlen mezején,
A szép múltnak, szép öröm virága,
Ráhajol lelkem omladékára.
S mint kikelet a sirok hantjait,
Befödi a boldogság romjait.

De alig. hogy pihent a szenvedő.
Bujdosnia kell, mert hisz vándor ő;
Menni, menni, ahol nincs, ki várna
Meleg szivvel szerető karjába;
Még egy érzés, egy futó pillanat,
Sszülőföldem, nem látod hű fiad!

Czelder Márton

Springfoot

2015. október 7. 12:08

Dsida Jenő : Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...

Miranda_Under

2015. szeptember 20. 13:21

Babits Mihály: Fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Lixy

2015. augusztus 31. 10:12

Mibe?

Me012

2015. július 31. 10:53

Sziasztok tudnátok segíteni nekem.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ