|
|
Ady Endre versei
|
|
|
|
A magyar Messiások Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy párisi hajnalon Sugaras a fejem s az arcom,
Amerre járok, száll a csönd, riad,
Fölkopogom az alvó Párist,
Fényével elönt a hajnali Nap.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Találkozás Gina költőjével Hahó, éjszaka van,
Zúgó vadonban őrület - éj,
Hahó, ez itt a vaáli erdő:
Magyar árvaság,
Montblank - sivárság,
Éji csoda és téli veszély.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nekünk Mohács kell Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány - népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem jön senki Kipp - kopp, mintha egy aszzony jönne,
Sötét lépcsőn, remegve, lopva:
Szivem eláll, nagyszerüt várok
Őszi alkonyban, bizakodva.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A visszahozott zászló Esős, bántó, ködös volt - Május,
E Fagyba - botló, léha hónap
S rossz lelkü pötty - városi uccán
Sárban hordtam a lobogómat,
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Elbocsátó, szép üzenet Törjön százegyszer százszor - tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az élet bosszúja Aki az élettel kikötött,
Akkor hal meg, erője veszvén,
Mikor az Élet lakodalom:
Csillag - esős, nyárvégi estén.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az Illés szekerén Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Tűz Márciusa Csámpás, konok netán ez a világ
S végbe hanyatlik, kit annyian űztek,
De élethittel én, üldözött haló,
Március kofáira és szentjeire
Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Tiltakozni és akarni Hajh, megmaradni nagy betegnek,
Sírba-rugandó idegennek,
De élni, de élni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Röpülj, piros sárkányom Futó napok, kik ifjakat növesztnek,
Futó ifjak, napjaikat fogyasztók,
Tudom, hogy engem, furcsán vénülőt,
Megköveznek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Üzenet egykori iskolámba Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hajh, gyerekek!... Hajh, gyerekek, hogyha néha
Pohár mellett elmerengek,
Mind ott vagytok oldalamnál,
Kiket lelkem úgy melenget.
Fölkapom a poharamat,
Koccintanék szépen, sorba, -
Magam vagyok, akkor látom
S égő könnyem hull a borba.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sem utódja, sem boldog őse... Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedvenc
Haza