|
|
A legnépszerűbb versek
|
|
|
|
De jó annak... De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat örök, fájó
Könny helyett,
Kinek álmát nem zavarja
Semmi sem,
Mert nem tudja, mily nagy kín a
Szerelem!
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
Mama Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Nem tart örökké semmi... Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Születésnapomra Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse...
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Tiszta szívvel Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Az én szerelmem... Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja szenvedély.
Az én szerelmem nyugodt tónak képe
Oly csöndes, tiszta, mély.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
A föl-földobott kő Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
A Dunánál A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Az álom... Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Sem utódja, sem boldog őse... Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Még tudok szeretni... Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még szívemben.
Még tudnék örülni, boldog lenni véled
Forró szerelemben.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Lélektől léleklig Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
|
|
|
Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
Névnapi dícséret Rózsás ajkaidon mámoros élet él,
munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
hajlós-szál derekad - nincs fakadóbb virág!
Hűs és drága zafír szemed.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Játék Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre lecsucsúlva.
Kapnék lekváros kenyeret,
Azt is megosztanám veled.
|
|
|
Zemplényi Árpád |
|
|
|
|
|
Óh szív! Nyugodj! Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Elmúlt a nyár... Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz...
És messze még a kikelet.
Oh, de én most nem rettegem
Úgy, mint egykor, a zord telet.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Piciny fiamnak Piciny fiamnak kék szeme van,
A másiknak sötét, bogár;
Ez játszi, vidám, mint a tavasz,
Az szenvedélyes, mint a nyár.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Eszmélet Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Ha én kedvesemről gondolkodom... Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
Viszonzatlan