|
|
Szerelmes versek
|
|
|
|
A szerető Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát mért kerűlöd Ámor
Rózsaláncait?
|
|
|
Kölcsey Ferenc |
|
|
|
|
|
A dalos Csak Lotti bájol engem szép szemével
S ha szenderegve rózsakebliben
Merengek szívem lágy érzésiben,
Ámornak égek én szelíd tüzével.
|
|
|
Kölcsey Ferenc |
|
|
|
|
|
Napfogyatkozáskor Ítélet van most fönn az égen,
Nézi a bámész föld nagy mohón.
A nap képe úgy elfeketül,
Mint ember arca a bitón.
|
|
|
Vajda János |
|
|
|
|
|
Óh szív! Nyugodj! Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Szerelem Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
A szerelem Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?
Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya,
Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése.
|
|
|
Berzsenyi Dániel |
|
|
|
|
|
Szerelem Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem.
|
|
|
Bessenyei György |
|
|
|
|
|
Melyik jobb? Tán annak is igaza van,
Ki szőke lányt szeret,
De százszorta inkább, ha ki
Barnával fog kezet.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Szem hatalma. Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem gyönyörben olvadoz;
S bár rettegek, ha más szerelmet int,
S tömjént hódolva kellemeidre hint...
|
|
|
Kisfaludy Károly |
|
|
|
|
|
A legszebb gyöngy. Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb értéke,
Minden földi boldogságnak
Kútfeje s legszebb éke...
|
|
|
Kisfaludy Károly |
|
|
|
|
|
A Természethez Melly szép vagy te, Természet!
szép Anyja a belőled serkedező cseppeknek.
Esméri kellemed minden minden alakságodban,
mégse lát.
|
|
|
Katona József |
|
|
|
|
|
Szivem lázongott... Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes éjen át,
És partjait szakgatta, törte,
És tépte önmagát.
|
|
|
Ábrányi Emil |
|
|
|
|
|
Az álom... Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
A csók Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a lányt és a kerevetet.
|
|
|
Kiss József |
|
|
|
|
|
Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült tűz?
- Szűz bűztűi szűkülj, tűrj, sürü tűztül ürülj.
|
|
|
Édes Gergely |
|
|
|
|
|
|
|
Szerelem
Szerző
Természet