 | Darmay Viktoreredeti nevén Viczmándy Győző, költő és író |
Merész a szó, de ám kimondom:
Republikánus vagyok én,
S gyülölöm azt a szabadságot,
Mely koronát hordoz fején.
Isten veled, szép nyár! Maholnap
Megsápad újra völgy, halom...
A szél már ébred s zúg a fák közt
Különös, méla hangokon.
Hej átkozott természetem,
Jó sorsomat nem tűrhetem;
A vágy örömből búba hajt —
Ha nincs, föllelem én a bajt.
Ezredévek jönnek, mennek
Tünő habján a jelennek,
S titkos örvény forgatagja,
Ami fenn volt, leragadja.
Magyarország, szegény, édes hazám!
Magyarország, szegény, édes hazám!
Tenéked bezzeg kijutott;
Beteg vagy és maholnap sírba visz
Sok élhetetlen orvosod.
Le az álcával, együgyű bohócok,
Elég volt már a tréfából, elég;
Elmúlt a farsang, királyok farsangja,
Mit akartok hát, mire vártok még?
Amerika szabad levegőjét szívom, —
Oh mi más az élet itt, mi más az ember?
Nincs sehol vad önkény, gyávaság uralma,
Idegen növény az, itt gyökeret nem ver.
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek, vágyaimnak,
Szivem édes álomképe -
Tudom-e még, hogyan hívnak?!
Mi az élet? Örökös válás...
Alig találkozánk,
Búcsúzni kell, - mert az idő, e
Vén forspont vár reánk.
Milyen különös egy falu —
Elnézem hosszan, csöndesen,
S mint egy bús álom, úgy vonul
Egy emlék végig lelkemen.
"Munkára fel hát! ki van tűzve
A zászló, ússzék a hajó..."
A csüggedésnek éjszakáján
Míly édes hang, míly drága szó?!
Hej, mi az itt, ház vagy kunyhó,
Vagy csak olyan vakondtúrás?
Gyönge vályogoldalának
Elég volna egy-két rúgás.
Csöndes, békés úriember
Az én kedves urambátyám;
Hogy oly nagyon csöndes, békés,
Nem is hinném, ha nem látnám.