Darmay Viktoreredeti nevén Viczmándy Győző, költő és író |
Isten veled, szép nyár! Maholnap
Megsápad újra völgy, halom...
A szél már ébred s zúg a fák közt
Különös, méla hangokon.
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra nyílik a virág;
Napfény játszik kék tükrén a Dunának -
Oh mily szép őszi nyárvilág!
Ezermester az idő, -
Mindenre kiterjed gondja;
Sürög-forog, tesz és vesz,
Mintha csak száz keze volna.
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két idegen,
Kik elébb soha egymást
Nem látták, édesem.
Amerika szabad levegőjét szívom, —
Oh mi más az élet itt, mi más az ember?
Nincs sehol vad önkény, gyávaság uralma,
Idegen növény az, itt gyökeret nem ver.
Magyarország, szegény, édes hazám!
Magyarország, szegény, édes hazám!
Tenéked bezzeg kijutott;
Beteg vagy és maholnap sírba visz
Sok élhetetlen orvosod.
"Munkára fel hát! ki van tűzve
A zászló, ússzék a hajó..."
A csüggedésnek éjszakáján
Míly édes hang, míly drága szó?!
Le az álcával, együgyű bohócok,
Elég volt már a tréfából, elég;
Elmúlt a farsang, királyok farsangja,
Mit akartok hát, mire vártok még?
Hej, mi az itt, ház vagy kunyhó,
Vagy csak olyan vakondtúrás?
Gyönge vályogoldalának
Elég volna egy-két rúgás.
Ha lesz ezer, aki a zsarnokságnak
Örök, nagy harcot esküdött,
És kész rohanni bizonyos halálba -
Ott leszek az ezer között!
Se virág a réten,
Se madár az erdőn, -
Nyugalmas egy élet,
Nyugalmas, rettentőn.
Meghalni, ah! mily méla ábránd
Lepett meg titkosan...
Legyen szép, csöndes május-alkony,
Mint aminő ma van.
Éjfélre kondul a harang,
S száll, száll a hang,
Nehézkesen, tompán, borongva,
Imát vagy tán átkot mormolva,
Mintha a világ lelke volna.