Sóhaj
Isten veled, szép nyár! Maholnap
Megsápad újra völgy, halom...
A szél már ébred s zúg a fák közt
Különös, méla hangokon.
Ösmerem én e hangokat jól,
Ha hallom, tudom, hogy te jössz,
A sűrű árnyak fátyolában
Lassú léptekkel, hűvös ősz.
Érzem kezed bús érintését,
S szívem megborzad csöndesen,
Mintha együtt látnám napoddal
Homályosulni életem.
Látnám az erdők hervadt arcán
Borongni lelkem tükörét,
S megsiratott reményimet, hajh!
E fákról hullni szerteszét.
Ah! állj meg, ősz, egy percre, állj meg
Sötét, kietlen utadon;
Csak addig, míg e csalogánynak
Egy szép dalát meghallgatom.
Csak míg egyet mosolyg e rózsa,
S letéphetem egy bimbaját -
S amíg egyszer megcsókolom még
E lányka édes ajakát.
Aztán jöjj és vonulj dereddel
A berken át és fürtimen,
Oltsd ki a nap hő sugarát és
E szívnek lángját sebesen.
Nem bánom, ha az édes dalnak
Emléke csak, mi megmarad...
Nem bánom, hervadt lombjaiddal
Takard be csöndes síromat.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!