Versek a nőkről
1
Hajadnak ékét adtad át:
Nem boldogít már e virág,
Éjszín hajadnak illatárja
Már nem bódít el... mindhiába!
Szép vagy lányka, ha enyelgesz,
Játszi kedvvel, vidor arccal;
Szebb, ha mélán elmerengesz
Szárnyat öltött vágyaiddal...
Vadszőlős lugasokban némán ülnek:
okulárés rabjai a kötőtűknek...
Tornára most már nem virággal,
de gyűlölettel vittelek.
Nem néznek atyafisággal,
ha köztük állsz, a ritterek.
Előttem csupa kaczagó nők járnak,
Gőgösek, czifrák, pávák.
Ha kergetem, ők szinte szárnyon szállnak. -
Mikor a közelükbe érek
S utjukból lankadtan kitérek:
Ők utam állják.
Kell-e dal, szép és varázsló,
Kell-e szép rege,
Vészbe játszó és derűbe,
Mint hazánk ege?
Ahogy én egyik szememmel látom:
De nem esnék meg a szép világon
Sok szomorú és csúf dolog —
Ha nem volnának itt csupa vágyból,
Hiuságból és csapodárságból
Alkotott — démonasszonyok.
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg asszonyban soha.
Nem érdemes rá, meg se nézzed,
Vond válladat és menj tova.
Szőke hajuk, barna hajuk
Himbál hullámon,
Fehér testük el-felmerül
Kék holdvilágon.
A Testvér az a nő, aki szeret,
De vágya nincs és semmit sem akar.
Tenger-nyugalmú mosolya mögött
Nemes, vagy nemtelen célt nem takar.
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog, zuhog, mindig fehéren.
Fönt az égen trónol istenünk,
Itt e földön ő helyette
Nálad, csak nálad van édenünk
Szép hölgy! keblünknek szerette.
Máriától Veronikáig
Ívelnek el a férfi-karok:
Veronikám, asszonyom, Lédám,
Én most álmodni akarok.
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb is, alább is,
A szomszédban is.
A sok leány között
Egy kettő ha van is,
Hazudtatok nekem,
Hogy a lány mind hamis.