![]() | Lampérth Gézaköltő és író |
Előttem csupa kaczagó nők járnak,
Gőgösek, czifrák, pávák.
Ha kergetem, ők szinte szárnyon szállnak. -
Mikor a közelükbe érek
S utjukból lankadtan kitérek:
Ők utam állják.
Túl az Oceánon,
A tiszai tájon
Most reszket a harmat
A buzakalászon,
Kék buzavirágon...
Szerelmesek - vigyázzatok.
Még akkor is, ha játszatok!
Ahogy én egyik szememmel látom:
De nem esnék meg a szép világon
Sok szomorú és csúf dolog —
Ha nem volnának itt csupa vágyból,
Hiuságból és csapodárságból
Alkotott — démonasszonyok.
Orvok cselén tőrbe estünk,
S vérzik bár a lelkünk-testünk,
Föl a szívvel, magyarok!
Föl a szívvel, föl a fejjel,
Csecsemő az anyatejjel,
Aggastyán lecsukló fejjel
Reményt egyék és dacot!
A villamosba két baka ült be,
Nagy szomorúság támadt körülte...
Jő mint szép leány: csupa élet,
Csupa bű-báj és igézet,
Rád mosolyog, rád nevet
S édes szóval, mézes szóval
Minden széppel, minden jóval
Hitegeti szívedet.