Versek a házasságról
Félre van a csizmám sarka taposva,
Hófehérre van az ingem kimosva...
Be szép fiú, be szép Kárpáthy Zoltán,
Alakja délceg és tartása büszke,
Bátor, merész, okos, hű és figyelmes,
Ily férfiért én elmennék a tűzbe.
Nincsen életemben
Egyéb paripámnál,
Nincsen hű szivemben
Egyéb kis rózsámnál.
A boldogság oly közel már,
Melyet esdél nyugtalan,
Oh, a hű nő birtokával
Minden, minden adva van.
Mire való tenger kincsem,
Hogyha feleségem nincsen?
A ki nem bir feleséget,
Nem birja a legszebb kincset.
"Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló lányt"
Mondta tanácsképpen egykori násznagy uram.
Midőn a lányka csak menyasszony,
Még csupa menny az egész asszony,
Későbben amint lesz menyecske...
Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Piros hajnalhasadáskor
Felöltözött fehérbe.
Példa beszéd, hogy férjének koronája az asszony:
Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifju szivem s kacagok -
Öltsd a karomba, hej, öltsd a karod,
S hagyd a kezed a kezembe örökre.
Hogyha házasodni mégy,
Kérlek, nagy leányt ne végy,
Mert a rosszból, mond a pap,
A nagyobb a gonoszabb.