Szerző
Gyallay-Pap Sándor

Gyallay-Pap Sándor

költő és szerkesztő

1906. március 17. — 1944. november 8.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 526 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. január 1.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Gyallay-Pap Sándor

Örök menyasszonyok...

Vadszőlős lugasokban némán ülnek:
okulárés rabjai a kötőtűknek,

Árnyas indák ingásán dongó zümmög,
halk szárny-zenével zavarva csendet.
Réveteg szemmel hosszan elnéznek
egy pukkanva pattanó esőcseppet.

Az Ő életük is elpattant egy álmon,
messze. - Rég. Egy vőlegényváró,
jegygyűrűt rejtegető, forró Nyáron.

Csak ülnek, ábrándozásra csurrant szívvel,
a tűnt Ifjúságuk emlék-fecskéje
körülcsicsergi tavaszló, vidám színnel.

Hallga lelkükön hímes álmok, hamis vágyak
kerge pilléje csapongva száll:
Valaki, a kerten át, fodros kötőjükbe
megcsókolt szekfűszálakat hajigál.

...de viharhirtelen a zümmögő emlék-dongó,
s a Multat vígan visszazsongó,
színes pillanat-buborék pukkanva pattan:
s az örökre elosont Tavasz kapuja -
a havas csenden becsapódva, nagyot csattan.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!