Szomorú versek
Szél csapta égi rózsabokromat.
Kerengve száll a fonnyadt alkonyat.
Mi a remény? - Éltünk kártyavára,
Mit a vágy épit szivünk fölött...
Megtörtek, mint halódó emberszem.
Ha rájuk nézel, borzongat a jég...
Nem lettél volna szívem gyermeke,
Csak, mint valál, Istenkéz remeke...
Vale haszontalan sok könyhullatásim
Vale szív emésztő gyakor sohajtásim...
Az én bánatomat
Sötét holló hozta,
Éjnek éjszakáján
Egy kis leány fonta.
Nefelejcsbokrétát
Visz a Tisza habja,
Hömpölygő vizébe
A galambom dobta.
Sötét cellájában
Térdel az apácza,
Hófehér galambként
Mennybe száll imája.
Szivemhez egy igét
Nincs aki szólana:
S a tenger éjszakán
Velem virasztana.