IdőKedvenc
Versek az érzelmekről
Ne hidd, amit a barátok,
Ha midőn a pénteki
Öldökléstől feltört hátok,
Szoktak predikállani,
Hogy a múló gyönyörűség
Ha egy percig elragad...
Sokat könnyeztek e szegény szemek,
Sirattak örömet és életet,
Miket hiába kerestek.
Néha mondod: örök lesz a nyár,
s mely kettőnkre tűz, a napsugár,
sohase bágyad -
Ilyenkor búsan paskolom botommal
a hallgatózó uccaszéli fákat.
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.