Versek a lélekről

 IdőHosszKedvenc

Tóth Árpád

Kastély és temető

Nézd, már a lelkem bús, üres liget:
Egy sarka temető: vad ugaron
Fejfák, sötét emlékek, csupa rom,
S éjjel rémek vetik fel testüket.

Tovább...

Tóth Árpád

Ó, romok!

Hol déli napban vén márványromok
Alusznak, s álmuk enyhe szenderű,
Ragyognak, s fényük enyhe, szent derű,
S aranylón felhőz a szelíd homok

Tovább...

10

Ungvárnémeti Tóth László

Az ember alkatja

Önts az agyagra savanyt, kirepűl a szénszesz az égbe,
S más újabb testté változik a kis agyag.

Tovább...

10

Révai Miklós

A lélek halhatatlansága

Lelkem! nem éred már soha végedet:
Mert úgy lehellett téged az alkotó
Isten, mikor gyarló agyagból
Testemet olly nemesen teremté.

Tovább...

Ady Endre

Betemetik a tavat

Haragvó bércek görgetik
Háborgató haragjukat
S lelkem, e fölvert tó, mulat.

Tovább...

Reményik Sándor

Megromlott hangszer

Hiába minden, - egyre romlik
A lelkem: Isten hangszere.
A nyűtt idegek húr-hálózatán
Sátán vonója siklik, siklik,
S dallamtalan, kietlen hangzavar
Kavarog a nyomán.

Tovább...

10

Kenézy Lajos

Harc

Száll a lélek égmagasan,
Míg a test ólomnehéz,
Fényesen int az le onnan,
Ezt nem kormányozza ész.

Tovább...

00

Móricz Zsigmond

Reszket a gép

Bánt, hogy eszközökhöz kötve, nem vagyok
képes tovább jutni eszközeim lehetőségén.
Úgy érzem magam, mintha gátak szorítanának
össze, hogy kis mederbe tömörüljek, holott a
szük határt akarnám megszélesíteni.

Tovább...

Sükei Károly

Midőn együtt vagyunk...

Midőn együtt vagyunk
Nem tudunk beszélni;
Szemeinkben látjuk
Lelkeinket élni.

Tovább...

Endrődi Sándor

Meghalunk

Meghalunk. Oh, a földi élet nem több,
Csak elsuhanó, röpke pillanat.

Tovább...

Lauka Gusztáv

K..... Pál

Palinak nagy orra, lába,
"Nem baj így szóll szép Etelke...

Tovább...

Pável Ágoston

Elvesztettem a lelkemet

Hé emberek!
Elvesztettem a lelkemet!
A rázós út egy zökkenőjén
kihullt a lyukas saroglyából.
És azóta, gazdátlanul,
ki tudja merre kószál, kesereg?

Tovább...

Peterdi István

Egy húszéves lánynak

Aki húszéves, az hunyja be szemét
Mikor úgy érzi, valamit tennie kell és kábult
Attól, hogy amihez fogna, nincs, vagy messze van.
Az húnyja le. Idővel ő megérik. Az, amit várunk,
Csirázik és nő. Egykor eltelíti
A lelket és egy napon él és szilárd a világ.

Tovább...

Reményik Sándor

Sápad az arany...

Nem látjátok, hogy sápad az arany,
A lelkünk aranya?

Tovább...

00

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom