Sükei Károlyköltő, újságíró, műfordító, a márciusi ifjak egyike |
Éji harmat, éji harmat!
Szállj a' gyászoló virágra.
Mint az édes remény könnye
A' sziv titkos fájdalmára.
Kél a' szivből a' sohajtás,
A' virágról fuvalom;
Szállnak, szállnak át a' légen
Mint egy siró fájdalom...
Lenge szellő, lenge szellő!
Ne higyj a' virág szavának,
A' midőn olly esdekelve
'S kérve kér illatbeszéde:
Lenge szellő, lenge szellő!
Mi vagyunk az éj tündéri,
Lenge villi a' nevünk.
A' mi életünk az ábránd;
Légy királynönk, jer velünk.
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok hálójából, -
Mit a' képzelet bocsát ki,
Mint ezüst pók, önmagából.
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány énekel...
Szerelem édes álmában
Boldog az ifju kebel.
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Mint a' sziv túlvilágának
Megfoghatatlan tündére:
Titkos ábránd fátyolában
Száll az életnek földére
Szelid arczczal,
A' minőt Murilló
Fest az angyaloknak, -
Lelkemnek ha megjelensz:
Ugy vagyok miként a' gyermek,
Kinek éji álmodását...
Ó' ha rózsabimbó volnál
A' tavaszban, a' tavaszban:
Sugár lennék, mely kinyitna
Illatárban, illatárban.
Megszakadt hur utóhangja -
Száll feléd dalom!...
Ejts egy könnyet emlékemre
Édes angyalom!
Mint a' földnek sohajtása,
Száll a' felhő, száll az égre.
A' virágnak lelke elszáll
Illatsóhajában.
A' csillagnak lelke elszáll
Megtört sugarában.
Mit daloljak, hogy ragyogjon
Mint szivárvány, énekem
Életednek fellegére,
Midőn gyászolsz, édesem?
Az ákáczfának virága
Mámoros a' holdsugártól,
Szédül és lehull...
Álmodj' álmodj' lelkem álma,
Álmodj boldog szerelemről,
Míg a' nap kigyúl.