Versek a hazáról
Kapcsolódó címkék:Balaton| Buda| Budapest| Debrecen| Duna| Erdély| hazaszeretet| honvágy| Lánchíd| Pest| Szeged| szülőföld| Tisza
Fogcsikorgató türelemmel,
Összeszorított szájjal -
Krisztus-követő bús próbálkozással,
Majd daccal, lobbanóval,
Fojtott igével és visszanyelt szóval,
Tenyérrel, mely sima örökké,
Csak a zsebben szorul ököllé -
Keserű, tehetetlen nevetéssel...
1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket
Isten már növeszti; a ki már figyelget,
És kezd számot adni arról, a mit érez,
Így szólott apjához, édes szülejéhez...
Két egy édes testvér haza
Magyarország Erdélylyel,
Magyarjain kivül tart még
Másokat is kenyérrel.