Szabó Endre

költő, író, hírlapíró, műfordító
1849. június 3. (Nagytoronya, Szlovákia) — 1924. február 4. (Budapest)

Szerző figyelése

Lopnak, lopnak

Lopnak, lopnak, egyre lopnak,
Felvirradt a tolvajoknak -
Jó hazám, hisz’ beteg voltál -
De csakugyan haldokolsz már?...

Tovább...

00

Május elsején

Tudom, tudom, hogy megdalolt már
Jó, rossz poéta, szép tavasz;
Azt is tudom, hogy eddig is csak
Bús megadással tűrted azt.

Tovább...

00

Téli vers

Adtál, uram, telet,
Milyen nem volt régen,
Hej, de nagy köszönet
Nincsen benne éppen;
Mintha te is csak a
Nagy urakat néznéd,
Kik könnyen vehetnek
Meleget is pénzért.

Tovább...

00

Költő temetésén

Égő fáklyák, koszorú-halmaz,
Díszruhában az egyletek, -
Szép katafalk, pompes des funébres,
Nevezetesség egy sereg;
Obligát bús arcz... a kereszttel
Vasvári is előtipeg...

Tovább...

00

Jób könyvéhez

Már tán meg sem élnék, ha nem
Cibálna, marna sok csapás,
Ha volna néha enyhülés,
Ha egy kínra nem jönne más.

Tovább...

A nap

És minden reggel fölkél a nap
És mosolyogva halad, halad,
Lekémlel a kis magyar világra
Mintha csak épen minket vigyázna.

Tovább...

Kifakadás

A Bodrogtól a Kis-Dunáig
Óh beh szép föld, kies vidék!
Nem bírom elképzelni máig,
Hogy ezt tőlünk mind elvivék,
Bolondulásig tépelődöm
Vad eseten, kuszált időkön,
És sehogy meg nem érthetem,
Hogy nincs oda utam nekem.

Tovább...

Kató néne

Begyalogol minden reggel
Kató néne Palotárul,
Csetlik-botlik házrul-házra,
Nagy a sora: almát árul;
Kínálgatja szép almáit,
Szemével meg keres, kutat...

Tovább...

Osvát Ernő jubileumára

Szerkesztettél, kritizáltál Osvát,
Egy is elég rá, hogy megkövezzenek...

Tovább...

Elhagyatottság

Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze, falu-végen van a sátorom,
Félre eső, siket, taposatlan utcán
Bandukolok, hogyha kibátorodom.

Tovább...

Járnak megint enyhébb napok...

Járnak megint enyhébb napok -
A faluból kiballagok,
Keresem a kerek erdőt,
Melyet annyit jártam
Gyönyörködve fában, fűben,
Madarak dalában.

Tovább...

Eltűnt ifjúság

Hej szép, erős ifjúságom,
Immár csak a híred rágom,
Úgy elmentél búcsútalan -
Csak azt látom
Hogy a mi volt mind oda van.

Tovább...

A zápor

A csüggedt, őszi fák között
Lanyhán szitáló bús ködöt
Nem állhatom;
Pityergve sír, lomhán csepeg,
És únja őt mező, berek,
Völgy és halom.

Tovább...

Karácsonykor

Mintha csak ma volna, úgy eszembe' van még,
Az asztalnál körben ült a kis család,
Kint a vihar tombolt, oda-odaverte
Ablakainkhoz a zúzos rózsafát.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ