Szerző

Szabó Endre

költő, író, hírlapíró, műfordító

1849. június 3. — 1924. február 4.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 408 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 2.

Megosztás

Címkék

Szabó Endre

Május elsején

Tudom, tudom, hogy megdalolt már
Jó, rossz poéta, szép tavasz;
Azt is tudom, hogy eddig is csak
Bús megadással tűrted azt.
De mind hiába! nincs menekvés,
Egyszer én is beléd kötök:
Hanem benned azt dallom én meg,
Mit elhagytak a sok között.

Mert dalra várnak többi közt a
Jámbor, hasas filiszterek,
Kik vasárnap a verőfényre
Ujjongva kisereglenek;
Gázolják öröm-ittasodva
A gyöp ropogó bársonyát,
S erdőt, mezőt az ő viharzó
Lelkendezésök harsog át.

Ajkaikon zajos hűhóval
Bujják az árnyas, berkeket,
Alig érik fel ésszel, hogy nő,
Gyarapul a paszuly s retek!
A vöröshagyma és pityóka
Egymással hogyan versenyez!
Ez esztendőben - őket uccse! -
A babnak nagy keletje lesz.

A filiszterek más seregét
Elrejti a kioszk, bozót,
Hűselve iszogatnak ottan
Fényes, kifent hivalkodók.
Szidják a pincért, mint a bokrot,
- Nem ízlik sem meleg, se’ hült, -
Igazgatják a kézelőket,
S nyomorgatják az "r" betüt.

És így a közjó érdekében
Egész napokat töltenek;
Telve a zseb, rendjel a rokkon,
S csücsül a lelkiismeret.
S a nap oly jó! rájok is úgy süt,
Mint e szegény rongyosra itt,
Kinek csak azért van süvegje,
Hogy süvegelje urait.

Majd jönnek dús aranyba szegve
Nagy rangú, cifra hadfiak,
Rajtok temérdek hősi érem,
A sok semmittevés miatt...
Nyiszog a kard, kaszál a lábok,
- Csámpás az istenadta mind, —
És a szegény paraszt-világra
Mindnyájok oly büszkén tekint.

A sétatéren izzadozva
Egy hízott páter oldalog.
S ravasz mosollyal per amorem.
Cifra dámákra bandsalog,
Mint ökrön a csengő, kalimpál
Egy szép arany-kereszt nyakán —
Hej! hány lelket küldött az égbe
E szép keresztért, szent atyám?

S mert itt a szép tavasz ölében
Minden, minden virítni kezd:
A szívben szunnyadó remények
Virága is bimbót ereszt:
A filiszter száz millióra
Sminiszterségre aspirál,
A hadnagy tábornok szeretne
Lenni, s a páter kardinál.

Arcok hiába bamba: rólok
Leolvasom e vágyakat,
S amint járok-kelek közöttük:
Az ábránd rám is elragad;
Szívemet ez idillben újra
Csiklandozza egy régi vágy
S elképzelem magamba’ én is
Hogy mi szeretnék lenni hát?

Én mennydörgős mennyka szeretnék
Lenni szép május-reggelen,
Midőn katona, pap s filiszter
A verőfényen megjelen:
S tudom: tavasz nem volna addig,
És nem volna derült az ég,
Míg minden mamlasz ingyenélőt
Halomra nem pusztítanék.

Szabó Endre aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ